Az elmúlt hetek türelmetlen várakozása után végre elérkezett február 12-e, hétfő, amikor is kezdetét vette egy hetes GFF Gyakorló – Sítáborunk és útra keltünk Ariesenibe, a Bihari-havasok meghódítására. A tavaly már jól bevált szállás elfoglalása után indultunk is a pályákra, ahol tökéletes minőségű hó fogadott minket és bemelegítés után a haladók máris besoroltak a tárcsás felvonókhoz, az először síelők pedig megkezdték a lécek kordában tartásának, valamint a hóekézés és megállás néhányuk számára eleinte csaknem lehetetlennek tűnő technikájának elsajátítását. De kitartásuk hamar meghozta gyümölcsét és a kezdeti nehézségeket leküzdve, 1-2 óra gyakorlást követően már mindenki a felvonókon találta magát és egyre magabiztosabban ereszkedtek alá a pálya alsó, lankás szakaszán. A szálláson aztán az első nap élményeitől fellelkesült társaság a háromfogásos vacsora alatt egymás szavába vágva vitatta meg a nap történéseit, majd kezdetét vette a langyos vizű medencés parti. Másnap a gyerekek töretlen lelkesedéssel csatoltak és hihetetlen kitartásuknak és akaratuknak hála, döbbenetes ütemben fejlődött sítudásuk, olyannyira, hogy délután már egy erdei ösvényen át tudtunk síelni egy másik, komolyabb, ülőlifttel ellátott pályarendszerre. Itt már három nehézségi fokú pálya áll rendelkezésre, így mindenki képességeinek és tudásszintjének megfelelő terepen élvezhette a síelés fantasztikus élményét. Ha a társaság elfáradt, a pálya aljánál található hüttében szusszantunk egyet és töltődtünk fel energiával a következő körökre. A nap végére már mindenki megbirkózott a korábban rettegett piros jelzésű (közepes erősségű) pályával is, ami hatalmas büszkeséggel töltötte el valamennyijüket. A további napokban besíeltük az egész pályarendszert és már alig lehetett észrevenni, kik azok, akik csak néhány napja ismerkednek a síelés világával és már mindannyian együtt, közel azonos tempóban tudtunk haladni, sőt a bátrabbak már árgus szemekkel keresték az ugratókat is. Az utolsó napot is kihasználva, végigsíelve, kicsit elcsigázottan, de életre szóló élményekkel gazdagodva, valamint a gyerekek kérdésétől övezve, hogy „Ugye jövőre is jövünk?” útnak indultunk hazafele.
Gulyáné Dékán Klára testnevelő, táborvezető
