Az élet hozta a témát, mondta dr. Virág Sándorné, Békésszentandrás Önkormányzatának Gondozási Központja vezetője pénteken, amikor Szécsi Balázst várták, hogy a települést hajdanán övező tanyavilágról ossza meg gyűjtésének eredményeit az otthon lakóival.
– Tegyük meg azt, hogy a régi tanyák helyeit a még élő és köztünk levő idősek segítségével jelöljük be, hogy ki hol élt, milyen tanyasor volt, milyen dűlő volt. Ezt az évek során összegyűlt tudást felhasználva ez az a nap, amikor elkezdjük – mondta az ÖNO vezetője.
Tovább vitték a gondolatsort, így egy második alkalommal ezeknek a tanyáknak a hagyományairól, az ott folyó életről, a kultúrájukról, az iskolákról beszélnek majd, amikor azok az emberek, akik az otthonban élnek, el tudják mesélni, mi is zajlott a tanyavilágban, mert “az egy külön világ volt”. Attól függetlenül, hogy távol éltek egymástól, egy nagy közösséget alkottak.
Egy harmadik alkalommal egy tanyalátogatásra is sor kerül majd. A tervek szerint akkor Furugyba vezet majd az út, ahol még megtalálhatók a régi edények, képek, ágyak, bútorok.
Szécsi Balázs bevezetésként felelevenítette, hogy 2005-ben az iskolásoknak tartottak egy olyan vetélkedőt, amin az egyik feladatban egy hét alatt tanyákat kellett összeszedni. Volt olyan gyerek, aki nyolcvan tanyát sorolt fel a nagyapja elmondásai alapján.
Felvetette, hogy ha már a falu olyan szépen összegyűjtötte a szőnyegszövéssel kapcsolatos információkat, vagy a kubikosokról az emlékeket, jó lenne, ha a szentandrási tanyavilágról fennmaradtakat is összeszednék.
Azzal érzékeltette a korabeli tanyavilág méretét, hogy amikor a második világháború idején kilakoltatásra került sor, akkor a négyezres település lakóit be tudta fogadni a külterületeken, igaz, náluk huszonöt család is lakott.
Az öt-tíz napra tervezett kilakoltatásról, ami 1944 november 8-án kezdődött, de végül ötven nap lett, Egriné Rácz Anita olvasott fel egy a részletet a Papp-tanyába kitelepített Kiss doktor visszaemlékezéseiből.
– Nincs szó, ami elmondaná, s toll, ami leírni tudná azt a siralmas látványt, ahogy zuhogó esőben, bokáig érő sárban, hóban, hátán a menteni szándékolt kis batyujukkal, arcán a kétségbeesés rémületével hurcolkodott a lakosság a faluból a tanyavilágba. Ott fűtetlen kamrákban, isállókban, kocsiszínekben húzódtak meg nagyon sokan, de az öt-tíz napra számított eleség nagyon gyorsan elfogyott, a befogadó gazdák készleteivel együtt, így élelem nélkül fűtetlen helyiségekben összezsúfolva élték az életüket a községi lakosok a tanyákon.
Édesapja, Rácz László a tanyák villamosításáról mesélt, Oláh Géza pedig agronómusként emlékezett vissza a tanyavilágra, de megszólaltak az otthon lakói is, akik hajdanán a tanyákon élték mindennapjaikat.
