Európa szinte valamennyi országát bejárta, hétszer volt szerencséje a Szaharába utazni, három napot tölthetett a beduinok társaságában a sivatagi dűnék között, és a világ másik felére, Észak-Amerikába is eljutott. Az eredetileg földrajz-rajz szakos végzettséggel rendelkező Karancsi Zoltán „szakmai ártalomként”aposztrofálja utazásait, amelyeknek élményeit továbbadja hallgatóinak is. Az SZTE JGYPK Földrajzi és Ökoturisztikai Tanszék vezetője tananyag szerint egy szemesztert szentel Észak-Amerika szépségeinek. Mindezt február 23-án másfél órába sűrítve tárt fel a Városi Könyvtár közönségének.
– Több évtizede tanítom az egyetemen Észak-Amerika természetföldrajzát, tehát mondhatom, hogy egy nagyon régi vágyam vált valóra, amikor 2014-ben végül pályázati forrásból egy hónapot tölthettem ezen a vidéken. Autót béreltünk, és San Franciscótól a Yellowstone Nemzeti Parkig végigjártuk a legszebb részeket. Olyan hatalmas távolságok vannak, hogy volt olyan nap is, amikor ezer km-t utaztunk egyik helyről a másikig. Ebből pedig az következik, hogy egy hónap nagyon kevés. Mindössze arra elég, hogy egy-két napot töltsön az ember egy-egy különleges helyszínen – idézte fel élete egyik legemlékezetesebb kalandjának előzményeit.
Hangsúlyozta, mivel itt találhatók a világ legnagyobb nemzeti parkjai, az utazó valóban csak a legkülönlegesebb képződményeket tudja megtekinteni. Jó példa erre a közel 14 ezer négyzetkilométeres Death Valley (Halál-Völgy), amely a világ legszárazabb és legforróbb nemzeti parkja. Olyannyira, hogy természeti adottságai nem teszik lehetővé a mezőgazdasági tevékenységet sem, ezért ez a vidék azon kevesek közé tartozik, ahol még most is a természet az úr. Ez a magyarázata annak is, hogy hatalmas területeket nyilvánítottak védetté, hiszen a természet törvényei és az emberi érdekek nem ütköztek.
Érintette az őslakosságot is, akik a fehér telepesek térhódításának köszönhetően részben rezervátumokba kényszerültek vagy asszimilálódtak. Mára szerencsére már megfigyelhető, hogy a nemzeti parkok egy részét visszakapták. Ők gondozzák egykori vadászterületeiket, és a turizmusból származó bevétel egy része is őket illeti.
Karancsi Zoltán előadása során két nagyvárost, San Franciscót és Las Vegast érintett. Az utóbbiról elárulta, egy sivatagi környezetben „kinőtt” városról van szó, ahol a modernizált élet feltételei nem adottak. S bár vizet és az elektromos áramot is távolról hozzák, a szórakozás fellegváraként ismert település virágzik. Jelenleg az USA 28. legnépesebb városaként tartják számon. A sivatag felől érkezve az éjszakai város neonfényei világítják meg a csillagos eget.
A pedagógus számára a legnagyobb élményt mégis a Gran Canyon közel két kilométerre tátongó mélysége és Antilop-kanyon 20-40 m magas homokkő falai jelentették, amelyeket véleménye szerint mindenkinek látnia kellene.
Fáradt, kirojtosodott idegzetű, túlcivilizált emberek ezrei kezdik észrevenni, hogy a hegyekbe menni annyi, mint hazamenni; hogy a vadság szükségesség, és hogy a parkok és rezervátumok nem csupán mint a faanyag és öntöző folyók forrásai, de az élet forrásaként is fontosak. (John Muir)
A tanszékvezető tanár összegzésként az amerikai származású természettudós 19. század végéről származó idézetét hozta példaként arra, hogy napjaink igazsága már több mint száz éve is aktuális volt. Hiszi, hogy az érintetlen természet és a táj jelenti a legnagyobb értéket, felfedezése pedig örök emlék lehet mindannyiunk számára.
