G.E.
Bardon Ivett az Ármány és szerelemben Sophie-t, a Milady komormáját alakítja, amit a rendező összevont egy másik szereppel, ezért alakja jóval jelentősebb, mint az eredeti drámában. Sophie egy élettel teli lány – ahogyan Ivett mondta beszélgetésünk folyamán.
– Milyen lesz Bardon Ivett Sophie-ja?
– Sophie a Milady szobalánya, ő a legközelebbi ember a szolgálók közül, vele osztja meg az érzéseit, élményeit, gondolatait az udvarral kapcsolatban vagy éppen véleményét a hercegről. Ez természetesen nagyon izgalmas ennek a fiatal, szegényebb sorból származó lánynak, kicsit ő is fürdőzhet ebben a pompában, ám egy ponton a Milady már olyan titkokat bíz rá, ami részben terhes lesz Sophie számára. A darab egy veszélyes időszakban játszódik, – itt fejedet vesztheted, ha csak tudsz valamit, ami az udvar számára nem tetsző. Egy sötét korban élnek, és mindenki próbálja megtalálni boldogulását, Sophie is.
A történetem azzal teljesedik ki, hogy Viktor összehúzta egy másik szereppel, az ő gondolatait adta Sophie szájába. Így ő szembesíti a Lady-t azzal, hogy ámbár a Milady úgy hiszi, „felszárította az ország könnyét”, hiszen kivégzési papírokat semmisít meg egyetlen könnycseppjével, de úgy is megtörténik a gazság, mert a herceg tesz róla, hogy a Lady ne feltétlenül tudja meg, mi folyik az országban: – az embereinket idegen háborúba viszik, pénzért, ami a hercegnek fial. Ez Sophie tragédiája, hiszen az ő családja is érintett és ezzel szembesíti a Lady-t a darab adott pontján, ezzel elindítva a lavinát a másik nő életében is.
Én azt gondolom, Sophie azért próbál mindenáron a Lady mellett maradni és adja neki ezeket az információkat, hogy ezzel a saját rokonságán is segíthessen. És hát persze élvezi is ezt az életet, ezt a fontosnak érzett pozíciót. Nagyon szépen próbálja irányítani a Lady-t, hogy a herceggel jóban maradjon, mert csak akkor tud segíteni rajta, a családján és az embereken. Azt hiszem, körülbelül ez Sophie.
– Milyen a próbafolyamat?
– Az én karakterem több kisebb, zárt jelenetben tűnik fel, illetve pár jelenetben néma szereplőként vagyok jelen. Nagyon intimen próbáltunk, ami azt jelenti, hogy csak Viktor (Varga Viktor) a rendező és Marcsi, a rendezőasszisztensünk, valamint Zsuzsa (Dósa Zsuzsa) és én voltunk a próbateremben azon jelenetek rendelkezésén, amiben a két nőt megismerjük és ahol Sophie elindítja azt a bizonyos lavinát… Jót tett, mert a két nő kapcsolata határozza meg Sophie milyenségét.
Egyrészt nagyon jó hangulatú próbafolyamatot élünk meg, egy nagyon-nagyon erős alkotófolyamatot, ahol szinte egyformán gondolkodtunk. Zsuzsával nagyon jó próbálni, – és remélem, mindkettőnk nevében mondhatom – nagyon áldásos próbafolyamat volt az elmúlt héten. Olyan kapcsolatot szeretnénk láttatni köztünk, ami már-már baráti, a Milady Sophie előtt őszintén beszél, nem játssza meg magát, közel engedi a lányt. Sophie szórakoztatja, gondoskodik a kényelméről, a jó hangulatáról, próbálja feszegetni is a határokat kettejük kapcsolatában, ám néha túl bizalmas, akkor az úrnő megálljt parancsol. De valóban, már-már baráti szeretetről beszélhetünk. Azt a fajta incselkedést, azt a fajta játékosságot kerestük mindkettőjükben, amire ebben a súlyos időszakban mindkét nő lelkének szüksége van. Komoly feladat áll előttem, nagyon összeszedett koncentrációt igényel a szerepem, rövid és sűrű jelenetfolyamban kell megjelenítenem a gondoskodó, játékos fiatal lányt és a dühös, kétségbeesett, aggódó testvért… Sophie egy komplex figura, nagyon élvezem megismerni őt, és nagyon hálás vagyok Viktornak – többször meg is köszöntem neki –, hogy ilyenné tette ezt a szerepet. Izgalmas próbálni.
– Találkoztál már más Schiller szereppel is?
– Nem dolgoztam még Schiller darabban, ez az első találkozásom vele. Az Ármány és Szerelem egy csodás, jól megírt történet, nagyon szeretem azt, amit Viktor elképzelt erről a világról és élvezem nézni a kollégáim próbáit is. Ez egy nagyon jó a munkafolyamat.
– Szerinted hogyan fogadja majd a közönség?
– Szerintem szeretni fogják. Egyelőre még csak a szöveggel foglalkozunk, a zenékkel még nem. Nekem nem lesz benne dalom, de én ezt most nem feltétlenül bánom, így egy tisztán prózai szereppel is bemutatkozhatok a szarvasi közönségnek. Persze, nagyon szeretem azt a zenei világot, amit Levi (Gulyás Levente) és Bianka (Tatár Bianka) megteremtett, illetve Belinszki Zoli szövegei is nagyon szépen kiegészítik az előadás prózai részét. Ahogy Viktor elmondta az olvasópróbán: egy jelenetben akkor szólal meg a dal, amikor már nem tudják a szereplők kifejezni magukat pusztán a szavak erejével. Ebben az előadásban ez hangsúlyosan így lesz.
Úgy gondolom, a nézők a dalokkal pluszt kapnak az Ármány és szerelemtől, akár olvasták, akár látták már valamely másik színház előadásában. Félreértések, gazságok és igazságok, szerelem, szeretet, családok történetei, tragédiái vonulnak fel a történetben és nincs feloldozás, a nézőknek maguknak kell megtalálniuk a saját ítéletüket. Talán érdemes is lesz többször megnézni az előadást, mert elrejtőzhetnek olyan üzenetek (akár egy mellékszereplő némajátékában), amelyeket első látásra nem is lehet felfedezni…
Nagyon lelkes vagyok, várom a bemutatót!
Rendkívül nyugodtan próbálunk, a társulat már egy összeszokott csapatot alkot, ismerjük egymás rezdüléseit és az újonnan érkezett kollégákkal is hamar megszületett a közös hang. Viktor pontosan tudja, mit szeretne, mi pedig felkészülten érkezünk. Azt hiszem, ez a titok.
– Ha ti ennyire szeretitek, a nézők is biztosan szeretni fogják. Köszönöm a beszélgetést, sok sikert kívánok!
Galambos Edit
A fotót Babák Zoltán készítette.
