A kora délutáni időjárás is tükrözte azt a kettősséget, ami vélhetően az ünneplők lelkületét is átjárta március 15-én. A napfény és a szemerkélő eső ugyanis együtt volt jelen március 15-én Csabacsűdön, mint ahogyan az 1848-49-és szabadságharcban résztvevők hősiessége, hite és a sajnálatos végkifejlet éppúgy hozzátartozik a magyarság egyik legkiemelkedőbb korszakához.
Molnár József polgármester beszédében rámutatott, 1848 a magyarság öntudatra ébredésének, a szabadság kezdetének dátuma volt. Az átalakulást a többek között Petőfi, Jókai, Táncsics, Vasvári fémjelzett tettek indították el, és az április törvények tettek teljessé. S bár a Batthyány-kormánynak nehézséggel kellett megküzdenie, végül az ármánykodások és az európai harcok kudarcai szabadságharcba sodorták a nemzetet. A téli és a tavaszi hadjáratok sikereit sajnos azonban nem koronázta győzelem. Ferenc József és I. Miklós orosz cár varsói találkozását követően átrendeződtek az erőviszonyok.
Emlékeztetett, egy nappal később, május 21-én a magyar sereg bevette Buda várát. A túlerő, a kétszázezres katona részvételével történő beavatkozás megpecsételte a magyarság sorsát. Néhány hónap múlva megtörtént a világosi fegyverletétel, majd az aradi megtorlás. Kérte a megemlékezőket, gondoljanak kegyelettel a miniszterelnök és a 13 vértanú sorsára, akik ugyan más-más etnikai hovatartozással és anyanyelvvel bírtak, de a közös eszme és sors összekötötte őket.
– A szabadság nagyon törékeny, és gondozásra, ápolásra, odafigyelésre van szüksége. Ma, amikor Európa destabilizálása zajlik nagy erőkkel, a szervezett bevándoroltatások eszközével, akkor nekünk sem szabad figyelmen kívül hagyni ezeket a történéseket. A jelenkorban, amikor természetesen mindig voltak és vannak kisebb-nagyobb problémák, meg kell óvnunk és ápolnunk kell országunk szuverenitását. Az nem lehet, hogy Európa, más-más értelemben ugyan, de újra hangos legyen a fegyverek zajától – zárta aggodalmának hangot adva gondolatait.
Az ünnepi gondolatokat követően a Cervinus Teátrum művészei, Bardon Ivett és Nádházy Péter dalban és versben mondták el, milyen jelentőséggel bírt 1848-49 a magyar történelemben. Elhangzott egyebek mellett több megzenésített Petőfi-vers, Kacsóh Pongrác: Rákóczi megtérése és egy Bródy örökzöld is. A szabadságharc eszmeiségéhez kapcsolódóan Juhász Gyula: Március idusára, majd Petőfi Sándor: Magyar vagyok című költeményét szavalták el. Összeállításuk, egyfajta a jövőbe vetett fohászkánt Ákom Lajos: Adj, Uram Isten című dala volt.
A megemlékezés zárásaként koszorúkat helyeztek el az önkormányzat, intézmények, pártok és a civil szervezetek képviselői, majd a Békés Megyei Károlyi-huszár és Honvéd Hagyományőrző és Kulturális Egyesület tagjai díszlövéssel tisztelegtek a magyarság hősei előtt.
