G.E.
Ragány Misa az Ármány és szerelemben Wurm bőrébe bújik, aki a miniszter magántitkára. Ahogyan Misa jellemezte: „Wurm maga az ármány – bár ő szeretne lenni a szerelem is, de neki csak az ármány sikerül.” Wurm teljesen ellentéte Misa jellemének.
– Nagyon nehéz, összetett szerepet játszol, milyen lesz Wurm Ragány Misa alakításában?
– Nem könnyű szerep. Úgy gondolom, a világirodalom egyik legjobb és legnehezebb szerepe. Ugyanakkor, amit gondoltam róla – és amilyen feldolgozásokban láttam idáig – ahhoz képest, amit kért Varga Viktor rendező, az meglepett. Bár ez nem ritka, mert ő általában meglep engem – ami nem baj – mert nagyon izgalmas feladat azoknak a kihívásoknak megfelelni, ami elé állított ez a produkció. Ez a figura kívülről a nyugalom szobra, aztán belülről…, Leginkább a tekintetemmel, a testbeszédemmel kell megmutatni azt, milyen is a figura, és mik a motivációi.
Izgalmas kihívás, és ennek örülök, mert így van igazán értelme dolgozni, próbálni. Az is jó, ha már az olvasópróba alatt adja magát a figura, a szerepformálás, amit elképzelsz, így csak csinálni kell, hogy jó legyen. No ez nem ilyen! De éppen ettől szép, hogy dolgozunk, próbálunk, és szépen kialakul ez a figura majd, ami remélhetőleg olyan lesz, ahogyan a rendező elképzeli, és hogyha ez olyan lesz, és jól fogom csinálni, akkor remélem, hogy nagyon fog utálni mindenki.
Wurm gonosz, de ennek is megvan a miértje. A második felvonás elején van Wurmnak egy dala, amiben elmeséli az ő történetét – mert ugye mindenkinek megvan a maga igazsága, miért olyan amilyen. Persze ez nem mentesíti semmi alól, semmi felelősség alól a jellemét, de mégiscsak kapunk egy képet, mi az a folyamat, amiért ilyenné vált ez a fiú. Wurm azt jeleni: féreg – vagyis ez egy beszélő név, és valóban ilyen aljas, csúszó-mászó alak, ami akkor lesz jó, ha fognak benne utálni – és remélem, hogy fognak.
– Misa hogyan tudod most a próba után, de majd az előadások után „levenni” a szerepedet, hiszen a lelkedet nagyon félre kell tenned, mert annyira távol áll tőled a figura, van erre módszer?
– Ebből a szempontból szerencsésnek mondhatom magam! Van rajtam egy „kapcsoló”, ami segít kiüríteni a fejem a színpadra lépés előtt és után, illetve a próba idejére. Rengeteg feladatom van, sokat dolgozom, kénytelen vagyok mindig az aktuális legfontosabb dologra koncentrálni. Számomra a színpad a „nyugalom szigete”, hiába csörög a telefonom, kint van az öltözőben.
– Milyen kapcsolatai vannak Wurmnak?
– Wurm maga az ármány – ő szeretne a szerelem is lenni, de neki csak az ármány sikerül. Wurm a darab alapkonfliktusának mozgatórugója, félig az előtérben, félig a háttérben intrikál. A kancellár magántitkára, aki semmitől sem riad vissza, hogy elérje céljait, ez pedig Lujzának a megkaparintása, az ő sajátságos módján, illetve mindenkit félresöpörni az útjából. De a végső cél a hatalomra törés lenne. Amihez kész mindenféle nemtelen eszközöket bevetni. Nem sikerül neki teljesen, de károkat okoz.
– Milyen a próbafolyamat?
– A próbafolyamat – úgy gondolom – kiegyensúlyozott és jól halad. Annyiban könnyebb helyzetünk van, hogy nem vagyunk annyira egymásra utalva, mint a Hotel Mentholban, ahol egyszerre kellett énekelni, táncolni, itt talán nagyobb hangsúlyt kap az otthoni felkészülés és a foglalkozás a szereppel,– azt gondolom
– Előző szerepeid ellentéte, hiszen látszólagos nyugalom jellemzi a figurát…
– Igen, ezért is mondtam az elején, hogy Viktor mindig meg tud lepni. De ez nem baj – nagyon jó – mert ez a szerep egy újabb tapasztalat, egy újabb szerepkör, egy újabb arc. Nagyon értékes tapasztalat. Nem szerencsés ha mindig ugyanabba a szerepkörbe skatulyázzák be az embert és nincs lehetősége mást játszani, másképpen megmutatnia magát. Bár ez lehet, hogy sok színészt kielégít – hiszen épültek fel egész életek arra, hogy egy bizonyos karaktert jól játszottak – engem nem. Örülök, hogy most nekem van lehetőségem egy olyan új szerepkörben megmutatni magam, amiről nem feltétlen gondolják azt a nézők, vagy kollégák, hogy illik rám vagy nekem való.
– Mostanában több prózai szereped van, nem csak Szarvason, Békéscsabán is. (Bolond Istók, Ősvigasztalás)…
– Igen, nagyon örülök, hogy lassan lekerül rólam ez a musical színészi skatulya – ha már az előbb a skatulyákról beszéltünk – Viktor is szereti ezt feszegetni. Sokáig engem is musicalesnek könyveltek el, nem ez volt részemről a cél, egyszerűen így alakult, és örülök, hogy egyre több lehetőséget kapok prózai és kamaradarabokban, amellett, hogy természetesen musicalekben is szeretek játszani. De én azt gondolom, hogy a színjátszás alapesetben nem követeli meg a zenét, ha van zene, az plusz, de az alapja az zene nélküli.
– Szerinted hogyan fogadja majd a közönség az előadást?
– Szerintem nagyon szép előadás lesz, mind alakításokban, mind zenében, mind látványban. Aki kedveli a klasszikus, kosztümös színdarabokat, filmeket, azok nagyon fogják szeretni ezt az előadást is.
– Misa köszönöm a beszélgetést, sok sikert kívánok!
A fotót Babák Zoltán készítette.
