Dósa Zsuzsa számtalan szerepet játszott az elmúlt években Szarvason, teljes átlényegüléssel, megmutatva ezer arcát. A legtöbb esetben határozott nőt alakított, a Lady azonban bár magabiztos, okos nő, a lelke azonban „csak” egy érző női lélek, amely összetörik, ám ezt másnak nem mutatja meg.

– Pár napja, amikor a kamarateremben megnéztem egy próbát, nagyon személyesnek, nagyon bensőségesnek éreztem, szinte rosszul éreztem magam, hogy belelátok ennyire titkos viszonyokba, történésekbe…

– Azt gondolom, hogy ebben a darabban minden szerep csak akkor működik, ha személyes, ezt kell mindenkinek – a színészeknek – felvállalni. Nagyon mögötte kell állni. Konkrét emberi viszonyok vannak, konkrét érzelmek, hiszen a szülői kapcsolat, a szerelem az, ami mindenkit leginkább megérint, még akkor is, ha a magánéletben nem mutatja meg ezeket az érzéseket. Én a magam nevében beszélek, de néha érzem a többieken is, hogy amikor játsszák szerepüket, azt látom, megélik azt a fajta feltárulkozást, amihez bizony bátorság kell, hiszen itt hozott anyagból kell dolgozni, itt saját érzelmek kellenek, ez nagyon fontos. Meg hát csodálatos dolog, hogy van egy annyira gyönyörűen megírt szöveg jelzőkkel teleírva, amit nehéz megtanulni technikailag, de minden jelzőnek oka van, és minden jelző meghökkentő és nem hat sem műnek, sem soknak, sem patetikusnak. A szöveg meg van töltve gondolatokkal. Egy emelkedettség, egy másfajta emberség, meghittség, sorsok vannak és a maga szemszögéből igaza van, mert mindenkinek célja van. Azt, hogy ezt jó vagy rossz eszközökkel próbálja elérni –, de valahogy mindenki megérdemelne egy boldogabb sorsot.

Én szerelmese vagyok ennek a darabnak, meg Schillernek is. Nagyon letisztult eszközökkel kell dolgoznunk, mert a szöveg szinte mindent elmond, másfajta színészi eszközöket igényel. Őszinteséget, de vigyázni kell arra is, hogy ne menjen át az ellenkező oldalra – civillé –, mert akkor elveszíti varázsát a történet. Viktor (Varga Viktor rendező) nagyon szépen kezelte a szövegkönyvet, a mai életre alkalmazta a szituációkat. De megmaradt benne a krimi, a feszültség, a küzdelem és a tisztaság. A szereplők nagyon tisztán játszanak, nagyon jó a szereposztás. Minden szereplőről kiderül, mi az oka annak, hogy olyan, amilyen – amit az előbb említettem, hogy minden szereplőnek megvan a maga igazsága, ami a darab folyamán világossá válik. Hogy elfogadhatóvá-e, azt majd a közönség maga dönti el. Az út nem mindig helyes.

– Milyen lesz Lady Milford?

– Egyszerű. Esendő. Egy ember, akiről azt gondolom, van benne valami vele született finomság, furcsaság, amitől ő életben maradt – ez kiderül az ő történetéből. Neki menekülnie kellett hazájából gyereklányként, ami még a mai korban is, de abban a korban ez még nehezebb volt. Túlélt. A dac, ami őt arra késztette, hogy egy másik helyzetben is makacsul arra törekedjen, hogy visszakerüljön abba a pozícióba, amiben élt –, és el is éri –, ehhez kevés az, hogy csinos, ehhez intelligencia is kell. Érzékeny a szociális problémákra, hiszen megélte azokat. Nyilván hozott Angliából egyfajta kulturális neveltetést is, ami a szabadságvágyát, a demokráciát illetően is igaz. Ez Schiller korát megelőző mozzanat, mert itt egy nő, akinek hatalma van, és ezt nem rosszra használja, hanem próbál segíteni, jót tenni – ahogy el is hangzik.

A herceggel való kapcsolata szerelemnek indult, de a herceg tettei ezt felülírták, ezért érzi úgy, hogy egy házasság megmentheti. Mi van akkor, ha Ferdinánddal Lujza előtt találkozik, hiszen intellektuálisan hasonlóak, szabadságszeretők, mindketten megvetik az udvari lét posványát. Nagyon-nagyon azonosak, mert a saját pozíciójukban mindketten kivételezettek a Lady emberként, nőként, Ferdinánd pedig katonaként, emberként, férfiként. Azt gondolom, hogy ez a két ember nagyon rosszkor találkozott, egy másik időben reformerek lehettek volna. És a Lady itt követ el hibát, amit nagyon nehéz tudomásul vennie, elfogadnia, mert a Lady szerelmes Ferdinándba – szeret valakit, de az nem szereti. Önmagát marcangolja, hogy kevés vagy, ilyen meg olyan vagy, ezért megsemmisül. Az, hogy végül a Lady mindent megpróbál, de közben rájön, hogy ez nem jó út, a maga módján – leszámítva azt, hogy a herceg szeretője volt – tiszta tud maradni. A Lady is tiszta, szent és sérthetetlen! A fiatalok halála nem terheli lelkét, ezért tiszta lappal indulhat a maga választotta úton.

A Lady megformálása nagy utazás számomra. A Lady elmegy, de tudnia kell, hogy mi vár rá. Nincs hol aludnia, nincs pénze, nincs mit ennie és valószínű senki sem fogja befogadni. Rá is ugyanaz a sors vár, mint a fiatalokra, csak nem veszi magára, hogy elkövesse, hanem elkövetteti azt. De biztos, hogy nem fogja túlélni. Nincs segítsége, védtelenné és kiszolgáltatottá válik.

– Milyenek a Lady kapcsolatai?

– A Lady senkiben sem bízik meg gyerekkora óta – senkiben! Az első ember, az első – a szerelem miatt Ferdinánd. Hiszen a szerelemben úgy érezzük, a másik magunkból kiszakadó rész, ezért gondolkodás nélkül megszületik a hit, a bizalom, ezért Ferdinánd az első, akiért kockára tesz mindent. Egy lapra teszi fel az életét. A szerelem különleges, kivételes állapot, bármikor jöhet az ember életébe – húsz vagy hatvanévesen – bármikor!

A Lady valamikor szerette a herceget, de csalódott benne, ezért Ferdinándtól reméli azt, hogy bár – alacsonyabb rangot – de nyugalmat, tisztességet, szerelmet nyer általa, egy tiszteletreméltó férfi oldalán.

Amennyire összetettnek tűnik a Lady, számomra olyan egyszerű. Nem küszködtem a szereppel. Néha nagyon szánom és nagyon együtt érzek vele A Lady egy gyönyörű szép fehér páva, csak nem tud felszállni.

– Hamarosan bemutató, hogy álltok?

– Jól! Szakmailag nagyon jól állunk. Nyilván vannak még – főleg technikai hiányosságok – de különben jól állunk. Megvan a tétje, nekünk, színészeknek is, és Viktornak is. Nagyon fog hiányozni a próba, mert nagyon együtt voltunk, nagyon szép időszak volt. Ha nem is volt jelenetünk bent maradtunk a próbán. Az egésznek van egy ölelő burka, és olyan szép… Minden szerepnek megvan a maga szépsége. A dalok végtelenül szépek, nagyon jó helyen szólalnak meg, és nagyon szépen beleilleszkednek a darabba.

– Szerinted hogyan fogadja majd a közönség?

– Remélem, hogy romantikus és emelkedett hangulatban fognak hazamenni. Remélem! Van, amikor az ember úgy érzi, annyira jó, hogy fáj. Jólesően fájjon, ezt szeretném!

– Így legyen! Zsuzsa nagyon szépen köszönöm, hogy a próba szünetében beszélgethettünk. Jó munkát, értő közönséget kívánok!

Galambos Edit

A fotót Babák Zoltán készítette.