Newjság
Napok óta döbbenten állok, lesújtva a hírtől, elment Jani Bácsi a sokunk barátja, az igazi közösségteremtő ember.
Nyugdíjba vonulása után, családja, felesége, gyermekei, gyönyörű unokái mellett a közösségben, az Szarvasi Aranykor Nyugdíjas Egyesületben találta meg igazi otthonát, s szervezett, teremtett igazi, összetartó közösséget.
Büszke volt egyesületére, rengeteg energiával szervezte programjait, s vált a közösség a város egyik legnagyobb, de mindképpen a legszervezettebb, összetartóbb civil szervezetévé.
“A bölcsesség nem valamilyen állomás ahová megérkezel, a bölcsesség maga az út. A te bölcsességed, ahogyan jársz rajta. Aki túl gyorsan vágtat, nem látja a tájat”.
János Bácsi bölcs ember volt, élete útját úgy járta, hogy mindig látta a tájat, s ezt meg akarta és meg is mutatta az övéinek. Sok százan, vagy ezren lehetünk, akikkel végig járta a hazai, és a külhoni tájakat, s azokon semmivel sem pótolható élmények sokaságát szerezve mindőnknek.
Bölcs ember volt, mert tudta, és hirdette, hogy barátokat kell szerezni, élményekkel gazdagodni, mert ez tart össze, ez éltet az emberi kapcsolatokat, és ez tartja össze az Ő közösségét is.
Hálátlanok, elégedetlenkedők, persze mindig voltak, vannak, s lesznek is, ő is találkozott ezzel az érzéssel, de mindég a többség érdeke, a másoknak adni adás éltette.
Bölcs ember volt, mert támogatókat, barátokat gyűjtött, hogy minél többet tudjon adni azoknak, akiknek társaságot, támogatást, összetartozást jelentett az általa vezetett közösség.
Szeretett városa, a Képviselő Testület is nagyra tartotta ezt a kiváló és példamutató tevékenységet, mert nemrégiben a város pro urbe díjával, a Szarvasért kitüntetéssel ismerte el azt a magas színvonalú munkát, és életutat, ami jellemezte János Bácsit, aktív életében a Vas- Fémipari Szövetkezetben töltött évtizedekben, s a város civil társadalmában betöltött közel két évtizedben.
Fogynak, igen sokan mennek el az igazi nagy egyéniségek, személyiségek sorából, nagy baj ez, és nagy fájdalom, mert kellenek a példa adók, kellenek a minták, a jó szervezők, vezetők, hisz a közösségek igazi éltetői Ők.
Ilyen volt TUSJAK JÁNOS így csupa nagybetűvel, az ember, a kíváló kolléga, munkatárs, a remek szervező, a mindég segítőkész barát, az igazi Civil, a kitűnő egyesületi vezető.
Mély a fájdalom a szíveinkben, nagy a részvét, s még nagyobb lesz az űr, amit János Bácsi elvesztése jelent a városnak, a civil világnak, az Aranykorosoknak, a sok-sok barátnak, és mindenek előtt a Családnak.
A Család gyászában, szomorú szívvel osztozunk, adjon számukra erőt, hogy János Bácsit rengetegen szerették és, hálás szívvel őrzik majd emlékét s viszik tovább munkáját.
Elnök Úr! János Bácsi!
Köszönjük, hogy voltál nekünk, hogy rengeteg mindent adtál nekünk, amivel gazdagítottál bennünket, köszönjük barátságodat, a sok veled szerzett élményt.
Nyugodj békében, pihenésed legyen csendes, emléked áldott!
Földesi Zoltán
