Hegedűs Éva
Noha akadnak, akik már elsiratták a tanyavilágot, úgy tűnik, a hagyományos paraszti kultúra nem adja olyan könnyen magát. Amellett, hogy az egészséges életmódot és a háztáji gazdaságot előnyben részesítőknél elindult egy kiköltözési folyamat, olyanok is akadnak, akik az egykori szokásokat és mesterségeket szeretnék megújult formában átörökíteni. Ez utóbbit erősíti a Sárarany Szalmaporta is, amely nem csak tartalmában, hanem külsőségeiben is múltat idéz.
– Az épület egy korabeli tanya főbb jegyeit őrzi. A négy fal között a látogatók egy szalmából és gyöngyből megálmodott kiállítást tekinthetnek meg, de emellett kemencében hagyományos szarvasi tésztaételeket készítünk. Természetesen közben a folyamattal is megismerkedhetnek, s természetesen a végén megkóstolhatják az elkészült finomságokat – mesél a 2010 óta fokozatosan bővülő kínálatot és látogatólétszámot magáénak tudható családi vállalkozásról Maczkó Dóra, az egyik tulajdonos.
A szalmaporta szemléletmódja szorosan kapcsolódott a Körös-szögi Hagyományőrző Csikós Egyesület pályázatához, amely az eltűnőben lévő mesterségeket szerette volna feleleveníteni. A civil szervezet sikerrel szerepelt a Hermann Ottó Intézet helyi kézművességet és turizmust megcélzó felhívásán. A projektben a Sárarany Szalmaporta mellett a Szarvasi Kézműves tanya, a Hrncsár tanya, Sonkoly János fafaragó népi iparművész és a pályázó szervezet is aktívan közreműködik.
A többállomásos rendezvény első programjára március 15-én került sor. Az ünnepi hétvégén az érdeklődők a Sárközi nyakbavető elkészítésének fortélyait leshették el Dóritól, aki közben az ünnepi viselet néprajzi hátterét is megosztotta a bámészkodókkal.
– Ezt a nyakláncot a sárközi menyasszonyok hordták. Azért hívták nyakbavetőnek, mert nincs kapocs rajta, vagyis a fejükön keresztül húzták fel. Ez egy nagyon széles, közel 20 cm-es gyöngygallér, amit a teljes vállukat betakarta. Tartozott hozzá egy színben hozzáillő szorítkó is, ami lényegében egy gyöngyből készült öv volt. Ugyancsak jellegzetes sárközi viselet volt az ún. csafring is, amit a hajukba kötöttek, és a két nagy gyöngybojt egészen a derekuknál lógott – magyarázta.
A mozdulatait figyelő közönségnek azt is elárulta, a legtöbb minta már a fejében van, csak a bonyolultabbak elkészítéséhez van szüksége leírásra. Ez a meghatározás persze relatív, hiszen a díszes sárközi ékszer esetében az előbbi kategóriát erősíti, amit egy nagy levegővétel után akár kevesebb, mint egy nap alatt el tud készíteni. A mutatvánnyal a legkisebbek is megpróbálkoztak, s bár lelkesedésük és kitartásuk végül diadalmaskodott, tízpercnyi küzdelem után néhány gyöngyszem befűzésével meg kellett elégedniük.
A kézműves mesterség tudora úgy látja, mára a gyöngyékszerek kissé átalakultak, de szerencsére újraértelmezve, modernizált formában tovább élnek.
A kézműves program április 7-én visszatér a Sáraranya Szalmaportára, ahol 10.30-14.30 között a szalmakalap varrását tanulhatják meg a kilátogatók.
