Hegedűs Éva
Nemzetközi műhelykonferenciának adott otthont április 19-21. között a Szarvasi Arborétum. A „Kertépítészeti örökség kezelése, fejlesztése a gyakorlatban” címmel rendezett háromnapos szakmai találkozó szervezője Magyar Arborétumok és Botanikus Kertek Szövetsége (MABOSZ) volt, partnerként pedig francia, túlnyomórészt gyűjteményes kertekkel foglalkozó szakemberek hívtak meg. A Kulturális Örökség Európai Éve rendezvénysorozatának részét képező rendezvényen emellett a Francia Kulturális Minisztérium és partnerszervezetei is megjelentek.
– A hazai történeti és gyűjteményes kertek elég mostoha sorsot éltek meg az elmúlt negyed vagy inkább fél évszázadban, ezért szükség volt olyan közös platformra, amivel a nagyon heterogén tulajdonosi és anyagi viszonyok mellett egymást is tudjuk segíteni. A sajátos hazai történet miatt nagyon kevés olyan kert maradt meg, ami megüti az európai kertek színvonalat. Azért nem vagyunk teljesen elkeseredve, hiszen bőségesen maradtak olyan kertek, amiket érdemes látogatni, és felbecsülhetetlen nemzeti vagyont képeznek – vázolta a hazai viszonyokat Kósa Géza, a MABOSZ elnöke.
A részletekről szólva elmondta, a megmaradt kertek több nagy csoportra oszthatók: az oktatást kiszolgálókra, történeti kertekre (egy részük gyűjteményes kert), magángyűjteményekre, fennmaradó részt pedig tönkrement kastélyparkok, arborétumok vagy újonnan létrehozott, de még kevésbé ismert kertek alkotják.
Az évtizedes elmaradást az előző ciklusban valamelyest le lehetett dolgozni, mivel a magyar kormány az Új Széchenyi Terv keretében több mint 10 milliárd Ft-nyi támogatást biztosított a legfontosabb botanikus kertek, arborétumok, és történeti kertek rekonstrukciójára. A támogatás nagyságrendjét mutatja, hogy a beruházások a hazai gyűjteményes kertek összességében ezer hektárt meghaladó területének kétharmadát érintették. Kósa Géza szerint azonban kertrekonstrukció szempontjából „sanyarú” évek következnek, a brüsszeli direkciók ebben a ciklusban nem adnak erre a célra fedezetet.
Dr. Hanyecz Katalin, a Pepi-kert igazgatónője elmondta, az előadások jól rávilágítottak a magyar és francia különbségekre. Külföldön pénzügyi vonatkozásban és a dolgozói létszámot illetően is nagyságrendekkel többet fordítanak erre a területre, ami mindenképp elgondolkodtató.
– Alapvetően azért nem kell elbújnunk és panaszkodnunk. Az ide érkező szakembereknek egyértelműen az volt a véleménye, hogy gyönyörű a kert. Ez azt tükrözi, hogy a munkánknak van egy ilyen irányú gyümölcse is. Ez nem az idegenforgalom kiszolgálásáról szól, hanem szakmailag is megállja a helyét, és hazánkban a legjobb kertek között tartják számon – értékelte a gyűjteményes kert helyzetét.
A legnagyobb problémát helyi szinten a fenntartó elvonásaiban látja, ami megkeseríti az életüket. A befektetett munka és a megnövekedett bevétel ugyanis nem térül meg, mivel a forrásokat más helyre csoportosítják át. Ez pedig a fenntartásra és a fejlesztésre is negatívan hat.
A konferencia fő témái között szerepeltek a történeti kertek fenntartásának, megőrzésének és népszerűsítésének szerteágazó feladatai, ami nem csupán a hazai botanikus kerteket és arborétumokat érinti, hanem kifejezetten aktuális a Nemzeti Kastély és Várprogram keretében megvalósuló történeti kert rekonstrukciók szempontjából is. A két ülésnapot egy egész napos szakmai kirándulás zárta a Tiszakürti Arborétumba és a szabadkígyósi Wenckheim-kastélyba.
