Hegedűs Éva
Mi kell a teljes élethez? – erre a kérdésre kereste a választ május 12-én az Ótemplomi Evangélikus Egyházközség, az Evangélikus Diakónia és a Cigány Értelmiség Érdekvédelmi Egyesülete. A szervezők a felvetés köré egy egész napos programot fogalmaztak meg, amelynek egyes elemei segítettek az eligazodásban, s kimondatlanul is megadták a feleletet a mindenkit foglalkoztató dilemmára.
A program Zima János tárogatójátékával indult, majd Gáncs Péter püspök rendhagyó igehirdetésével folytatódott. A leköszönő egyházi vezetővel Hajdú Tibor, a Kossuth Rádió munkatársa beszélgetett, Egyszerre lelkész, férj, apa, püspök címmel.
– Ezeknek a szerepeknek a mellérendelése a cél, de vannak olyan életszakaszok, amikor ez nem tud megvalósulni – vallotta életpályájáról a május 24-én nyugdíjba vonuló püspök. A lelkész családoknak sajnos meg kell tanulniuk, hogy a gyülekezet, a szolgálat az első. Ez majdnem mindennapos próbatételt jelent. De az természetesen nem igaz, hogy az Isten azt kívánja, hogy feláldozzuk a családot az ő oltárán, hiszen az ő ajándéka a hitestárs és a gyermekek. Nekem nem jó a lelkiismeretem ilyen szempontból, mert gyakran fontosabbnak tűnt a hivatali kötelesség, mint az otthoni. Talán épp ezért arra is kap az ember néhány évet, hogy nyugdíjasként valamit ebből törlesszen – tette hozzá a háromgyermekes édesapa, aki mára már öt unokával is büszkélkedhet.
Elárulta, 15 éves püspöki szolgálata alatt legfőbb iránymutatásnak a „Legeltesd és őrizd az én juhaimat” bibliai gondolatot tartotta, ami többszörös mögöttes tartalmat rejt magában. Köztük többek között azt, hogy a lelki vezetők segítenek megmutatni a „táplálék” felé vezető utat, az őrzés ténye pedig arra is enged következetni, hogy ez egy veszélyeztetett helyzet, hiszen sok befolyásoló tényező akar kiszakítani bennünket a „nyájból”.
Úgy érzi, ezt a pásztori szolgálatot több-kevesebb sikerrel megvalósította. A mérleg egyik serpenyőjén meglátása szerint a gyülekezetek csökkenő száma és a lelkészhiány áll, a másik oldalon pedig az a tény, hogy kétszer annyi intézményt adhat tovább utódjának, mint amennyit 2003-ban átvett. Az utánpótlással kapcsolatban abban bízik, hogy képzéseiknek köszönhetően hamarosan az iskolai lelkészi munkát már nem lelkészek végzik, s a most kieső létszám egy jelentős hányada visszatér a templomokba.
Lázár Zsolt esperes elmondta, a rendezvény egy hároméves pályázat részét képezi. A „Megelőzést, hátránykompenzációt és együttélést támogató helyi közösségfejlesztés egyházi diakóniai és civil együttműködésben Szarvason” címmel nyert projekt keretében terveik szerint hat hasonló közösségi napot valósítanak meg. Úgy érzi, hogy az EU-s programok és az egyház küldetése számos ponton találkoznak. Céljuk, hogy a meglévő szolgálatokat, szervezeteket és a szarvasi közösségeket közelebb hozzák egymáshoz, egyfajta „kovászként” összeérleljék őket.
– Az elmúlt időszakban egy nagyon komoly hangulatfokozás volt érzékelhető, ami nem érzékenyítette az embereket, hanem sok esetben kirekesztőekké tette. Ezek a programok segíthetnek abban, hogy a befogadást és az elfogadást erősítsük. Ha egymás mellett élünk, ilyen irányba kell elmozdulnunk, de ez az csak akkor valósulhat meg, ha mindannyian teszünk az ügy érdekében – vetítette előre a pályázat hosszú távú céljait.
Hozzátette, a megvalósításhoz egy komoly eszköz mindig a rendelkezésükre áll: ez nem más, mint Isten, aki a hit által segít közelebb hozni egymáshoz a közösségeket.
A rendezvény az Ótemplom mögött felállított színpadon folytatódott. Felléptek többek között a Benka Gyula Evangélikus Angol Két Tanítási Nyelvű Általános Iskola diákjai, az orosházi Voice of the Glory és az O Del Kamel együttesek.
A nap során a családokat játszóház, Szécsi Balázs népi-és iparművész újrahasznosító műhelye, ill. a gyermekek rajzainak és festményeinek kiállítása várta. A délben ételosztásra is sor került, zárásként pedig a közönség a Feltámadás című színdarabot láthatta, a Szivárvány színjátszó tehetségműhely előadásában.
