Három évvel a Schweitzerek megjelenését követően ismét megadrámával jelentkezett Kovács Béla László. Szarvas Város Barátainak Körének a tagja – ahogyan 2015-ben is – ezúttal is külön állomást szentelt a településnek. Május 14-én az Ótemplom falai között ismertette a Ki-ki-miért? című regényének koncepcióját, és betekintést adott a reformáció korát és hatásait feldolgozó munkába.
– Alapvetően a reformáció 500 éves jubileumára szántam a művet, azzal a nagy különbséggel, hogy nem a történelemre helyeztem a hangsúlyt, hanem a kisemberekre, a csendes szereplőkre. Ők azok, akik nem alakították az események szálait, hanem inkább elszenvedték azokat. Ezekről nagyon kevés anyagot találtam, ezért úgy gondoltam, hogy mindenképp létjogosultsága van egy olyan kötetnek, amelyben az olvasó a korszak első három évtizedét egy baráti kör és egy család szemüvegén keresztül ismerheti meg – avatott be a 37 fejezetes olvasmány alapkoncepciójába.
A dráma azért csak harminc évet fog át (1511-1541), mert úgy érezte, hogy eddig a pontig még megvolt a felekezeteknek az a lehetősége, hogy kiegyezzenek egymással. Az idővonalon az olvasó a regensburgi birodalmi gyűlésig követheti az eseményeket, ahol a szereplők számot adnak a tapasztalataikról. S bár a főhősök életútjuk során más-más utakat választanak, azonos konklúzióhoz jutnak: valamennyien konszenzust sürgetnek.
Lázár Zsolt esperes köszöntőjében emlékeztetett a reformáció legfontosabb üzenetére, mely szerint nem lehet semmi, ami elválaszt bennünket Istentől. Ha szükséges, minden eddigivel szakítani kell, hogy az Úr és a Szentírás gondolatai eljussanak az emberekhez. Mint mondta, a könyvbemutató a jubileumi év folytatásának tekinthető, és bízik abban, hogy a kötet jelenetei tovább erősítik az Isten és ember kapcsolatát.
Kovács Béla László az első fejezet felolvasásával világított rá a legfontosabb összefüggésekre. Elárulta, bár a mű első látásra nehéz olvasmánynak tűnhet, nem szükséges kronológiai sorrendben haladni. Az olvasó egy sorsfordító helyszín vagy egy időpont alapján is fellapozhatja a könyvet, ami megkönnyíti az adott korszak értelmezését.
Hangsúlyozta, a drámát nem vallástörténeti, hanem irodalmi munkának szánta. A benne felbukkanó alakok többsége fiktív személy, akik életútjukon keresztül tükrözik vissza a történelmet. Jól példázza ezt, hogy maga Luther is csak egyszer jelenik meg a könyvben, mégpedig akkor, amikor a pápai bullát bedobja a tűzbe.
– Ezek a miértek megmaradtak – von párhuzamot múlt és jelen között. – Hiába történt sok minden az évszázadok során, ugyanazok a kérdések térnek vissza, és csak nagyon kis előrelépések érzékelhetőek. A mai kor feladata az lenne, hogy keresztényi lehetőség szerint egy viszonylagos egységet tudjunk felmutatni, adott esetben akár az iszlám és más vallások térnyerésével szemben is.
