Bár 1300 km választja el egymástól a viharsarki települést, Szarvast és a toscanai Bucinét, útjaik évente kétszer keresztezik egymást. Először május végén, Olaszországban, a Festival delle regioni (régiók fesztiválja) elnevezésű, nagyszabású rendezvényen kap teret a magyar kultúra és gasztronómia, néhány hónappal később pedig a Szarvasi Szilvanapokon látja vendégül a helyi önkormányzat egy olasz testvérvárosi delegációt. A kapcsolat már nem új keletű: 2007-ben, egy Szarvasról elszármazott lány jelentette az összekötő szálat, aki a mediterrán országban találta meg a boldogságot.
Tímár Andrea 18 éve él kint Bucinében férjével, Nicolával és három gyermekével. Tizenkét éve a fesztivál szervezőinek kérésére vette fel a kapcsolatot a szarvasi önkormányzattal, mivel mindig is mélyen éltek benne a gyökerei. Azt is látta, hogy az olasz térségben meglehetősen kevés magyarral lehet találkozni, ezért ilyen módon szerette volna elhinteni a magyar kultúrát, s megismertetni szülővárosa szokásait.
– Három nap alatt természetesen nagyon nehéz egy egész projektet keresztülvinni. Azt kellene még kiaknázni mindkét önkormányzatnak, hogy iskolákon, cégeken, civil szervezeteken keresztül még több közös programot valósítsanak meg – fejezte ki reményét a két település közti mélyebb összefogásra vonatkozóan.
Ő maga már több mint 10 éve szerezte meg az olasz állampolgárságot, de ez identitástudatán mit sem változtatott. Ma is magyarnak vallja magát. Gyakran kerülnek a családi asztalra hazai ízek, gyermekei pedig – főleg a szüleinél töltött nyaraknak köszönhetően – egyre jobban beszélik a magyar nyelvet. Emellett tagja egy firenzei olasz-magyar kulturális szövetségnek is. Magyar tagjaival nagyobb ünnepekkor rendszeresen találkoznak, hogy közösen ápolják a hagyományokat.
Az ünnepélyes forgatagra május 25-27. között került sor, a tizenegyezer fős lélekszámú város központjában. Sorban a 15. rendezvényre Olaszország húsz régiójából tizenöt fogadta el a meghívást, mellettük pedig kilenc külföldi ország is bemutatkozott. Az idei évben először a paletta kontinensen átnyúló nemzetekkel is bővült: Belgium, Litvánia, Spanyolország, Luxemburg, Albánia, Magyarország és Románia mellett India és Kolumbia kulturális műsora és standjai színesítették a fesztivált.
Az ünnepélyes megnyitó időpontja május 26-a volt, az eredeti programrend szerint délelőtt fél 11. Aki azonban járt már Olaszországban, elsők között tanulhatta meg azt az alapvetést, hogy semmi sem kezdődik időben. A rendezvényekre továbbá igaz az a megállapítás is, hogy meghirdetett műsorokra csak kiindulási pontként kell tekinteni, mert mindig változik valami. E téren ezúttal sem kellett csalódniuk a delegációknak. A kezdési időpontban ugyanis a meghívottak még a legteljesebb nyugalommal várakoztak a cinema-teatro (mozi-színház) épülete előtt, várva vendéglátóik érkezésére. A város és a szervező egyesület képviselői szerencsére mindössze 10-15 perc elteltével befutottak, így megkezdődhetett az akrobatikus bemutatóval, énekkel és tánccal tarkított műsor.
A színpadra lépve a szarvasi delegáció köszönetet mondott a meghívásért, s kóstolót nyújtott át a hazai ízekből. Földesi Zoltán vezető főtanácsnok egy tájékoztatót is eljuttatott Bucine első emberének, amely a két város közötti kooperációra nyújt lehetőséget.
– Tanulunk egymástól, és egyre jobban megismerjük egymást. Emellett van a találkozásnak egy olyan apropója is, ami még szorosabbá fűzhetné az együttműködést. Elhoztunk ugyanis egy pályázati kezdeményezést, amelyhez egy észak-európai, egy déli, egy nyugati és egy keleti település összefogása szükséges. Ez főként kulturális és gazdasági projektek megvalósítására nyújtana lehetőséget. Én át is adtam a polgármesternek az angol nyelvű anyagot, aki megígérte, hogy áttanulmányozza. Megjegyzem, az olasz mentalitást jól tükrözi, hogy megkért, küldjük át a dokumentációt olaszul is, mert azzal könnyebben boldogulnak – vetítette előre a testvérvárosi kapcsolatban rejlő potenciált Földesi Zoltán, miközben a délutáni szieszta időszakát kihasználva a világhírű olasz kávét kortyolgatta.
A látogatásokról szólva elárulta, már 6-7 éve minden évben visszatér az aprócska toscanai településre, de mindig nagy örömmel teszi. Látja ugyanis, hogy az olaszok az életet sokkal lazábban, könnyedébben veszik, mégis szeretettel fordulnak egymás, ill. a hozzájuk érkező vendégek felé. Szerinte fontos lenne, hogy mi, magyarok se vegyünk mindent ennyire a szívünkre. Fogadjuk el a politikai életben és azon kívül is, hogy nem csak egy igazság létezik, és lépjünk túl a sérelmeinken.
– Egy velünk utazó magyar tolmács hölgytől hallattam a mondást, miszerint én döntök, hogy időm vagy órám van. Teljes mértékben egyetértek. – erősítette meg Gombár Györgyné is ezt a vélekedést. Náluk nem olyan fontos, hogy valami pontosan kezdődjön, viszont szívüket, lelküket beleadják abba, amit csinálnak. Természetesen mi is büszkék lehetünk a kultúránkra és a hagyományainkra, és igyekszünk minél többet megmutatni belőle – tette hozzá elragadtatottan az önkormányzati képviselő, aki másodízben kísérte el a delegációt.
A protokolláris részt követően a figyelem az olasz és nemzetközi ízekre szegeződött. A magyar standon igazi bőségszaru fogadta a nézelődet, köztük disznótoros finomságokkal, szilvás süteményekkel, kapusznyikával, kísérőként pedig az elmaradhatatlan szilvapálinkával.
– Amióta járunk, megismerték ezeket az ételeket. Keresik és szeretik. Naponta kb. 15-20 kg töltött hús, füstölt és sült kolbász, tepertő és abált szalonna fogy el. A magyar pálinkát különösen kedvelik, s bár először egy kicsit megborzongnak tőle, általában jönnek még egy kanyarért – mondja fáradhatatlan lelkesedéssel Rónyai Ágnes, a Szarvasi Gyermekélelmezési Nonprofit Kft. ügyvezetője.
A magyar népzenei kultúrából hagyományosan a Tessedik Táncegyüttes tagjai hoztak ízelítőt, a talpalávalót pedig ezúttal a Talléros együttes húzta. A fiatalok a rekkenő hőség ellenére naponta többször felléptek, és az éjszakai órákban is helyet kaptak a „táncrendben”. Ifjabb Csasztvan András, a tánckar vezetője elmondta, igyekszik minél több táncosnak lehetőséget biztosítani az utazásra, hiszen egy-egy ilyen fesztivál kiváló alkalmat nyújt a bemutatkozásra, a kapcsolatépítésre és a kikapcsolódásra is.
– Ezt a kárpát-medencei kultúrát nagyon érdeklődve és lelkesen fogadja az olasz közönség – összegzi a tapasztalataikat egy hosszúra nyúlt nap végén. – Lendületesnek, sodrónak és erőteljesnek tartják, amit állandó tapssal és gratulációkkal fejeznek ki. Ráadásul úgy érzem, az idei évben elindult egy új kapcsolat is, ami reményeim szerint újabb találkozási pontokat jelent majd a jövőben.
A szarvasi delegáció május 27-én, az esti órákban vett búcsút az olajfákkal és leanderekkel övezett festői tájtól. Legközelebb szeptember elején találkozik a két nemzet, a XXI. Szarvasi Szilvanapok keretében.
