Hét év kihagyás után visszatért a gyökereihez a Gyermek Néptáncosok Szólótánc Fesztiválja. Június 1-3. között a Cervinus Teátrum adott otthont a hét régióból érkező versenyzőknek, akiket közel 500 produkcióból válogattak ki. A fesztivál elméleti alapjait a nyolcvanas évek végén alakították ki, Csasztvan András javaslatból kiindulva.
– A táncházmozgalom révén a ’80-as évek közepén eljutottunk oda, hogy már az utánpótlás korosztálynak is tanítottunk adatközlőktől átvett táncanyagot. Mindezt a Kárpát-medencében tájegységekre tudtuk bontani. 1988-ban álltam elő az akkori országos elnökség számára egy olyan ötlettel, hogy gyermekeknek is szervezzünk szólótánc fesztivált, mivel akkor Békéscsabán felnőtt szólótánc fesztivál már létezett. A Kossuth-díjas Foltin Jolán egyszerűen hülyének nézett, és azt mondta: elképzelhetetlen gyerekeket megtanítani olyan szintre, hogy szólisztikusan felmenjek a színpadra, és versenyezzenek. Az idő azonban rácáfolt erre a kijelentésre – emlékszik vissza a kezdetekre a fesztivál ötletgazdája.
Az Örökség Gyermek Néptánc Egyesület elnökeként később felajánlotta az Oktatási Hivatalnak, hogy a rendezvény az alapfokú művészetoktatási intézmények néptánc tagozatosainak szólótánc versenyévé válhasson. A hivatal azonban a tanulmányi versenyeket minden évben más művészeti iskolára bízta, ami látványos létszámcsökkenést vont magával. Vélhetően ez volt az oka, hogy újra igény mutatkozott a hagyományos, szarvasi rendszerű versenyre, ami 2011 után idén újra megvalósulhatott.
A tehetségek három korcsoportban mutatkoztak be a zsűri előtt, egy kötelező és egy szabadon választott produkcióval. A koreográfiákat egy héttagú zsűri értékelte, akik között a szakma legjobbjai foglaltak helyet: Spisák Krisztina, Némethné Bakonyi Erika, Szilágyi Zsolt, Lévai Péter, Hahn Kakas István, Merczel István és Sikentáncz Szilveszter.
– A verseny nevéből is adódik, hogy igazából a szólótáncosi attitűdökre figyelünk. Ez egy nagy hagyományokkal rendelkező verseny, én magam is felkészítőként, zsűritagként nagyon régóta járok Szarvasra. Akkorát fejlődött a táncpedagógia, hogy igazából az itt lévő produkciókat nem is a tánc pontossága, a technikai színvonal vagy az öltöztetési kultúra alapján ítéljük meg, hanem aszerint, hogy előadóművészként mennyire tudják elhitetni velünk azt, hogy együtt élnek az előadott tánccal – mutatott rá Szilágyi Zsolt, a zsűri elnöke a legfontosabb szempontokra.
A Nyíregyházi Művészeti Szakgimnázium táncművészeti tagozatának a vezetője és a Magyar Táncművészeti Egyetem tanára hozzátette, ez utóbbi nem keverendő össze azzal, hogy mosolyog-e a gyerek vagy sem. Egész lényéből kell áradnia a természetes bájnak és a tánc szeretetének. Véleménye szerint ez egy születetett tulajdonság, aminek alapjai már a paraszti hagyományokban is fellelhetőek voltak.
Érdekességként elmondta, a mai néptáncos vezérgárda – táncpedagógusok, koreográfusok – valamennyien szerepeltek és díjakat nyertek ezen a versenyen. Úgy véli, a megmérettetésnek ezért van egy komoly tehetségkutató, tehetséggondozó szerepe is, egyúttal pedig a néptáncoktatás kulcsfontosságú mércéjeként szolgál.
Örvendetesnek tartja, hogy az ilyen irányú középfokú és felsőfokú képzésekre – a csökkenő demográfiai adatok ellenére – többszörös túljelentkezés van. Egyúttal eloszlatta azt a tévhitet, hogy a néptáncra csak hobbiként lehet tekinteni, mivel a legutóbbi statisztikák és saját tapasztalatai szerint is komoly megélhetési forrást nyújthat.
A zsűri értékelése alapján végül a vasárnapi díjkiosztó keretében huszonegyen nyerték el a Kisbokrétás, tizenketten a Pátlikás címet. Emellett a kiemelkedő teljesítményt nyújtókat különdíjjal jutalmazták. Bakró Erzsébet és ifj. Csasztvan András felkészítésében Szarvast két táncos, Kozsuch Mihály és Máté Szabina képviselték. Közülük Kozsuch Mihály különdíjat vehetett át. A háromnapos rendezvény gálaműsorral zárult, ahol a legjobb 12 produkciót tekinthette meg újra a közönség.
