Babák Z
Szentandrási dalkör összeállításával vette kezdetét hétfőn a Trianonra való megemlékezés Békésszentandráson. Hévizi Róbert önkormányzati képviselő elsőként az első világháborúról emlékezett meg néhány mondatban, majd a vesztes háború következményeit foglalta össze.
– Száz évvel ezelőtt lett vége az első világháborúnak, annak a történelmi eseménynek, mely példátlan volt addig, nem csak katonai szempontból, hanem Magyarország szempontjából is, hisz az ezt követő békeszerződések, diktátumok súlyosan érintettek bennünket – mondta.
Végigvezette a háborút lezáró békéken, a népköztársaság kikiáltásán, a Tanácsköztársaságon és Kun Bélán keresztül bemutatta, hogy milyen helyzetek és vezetői hibák vezettek oda, hogy Magyarország kétharmadát elcsatolják.
– A düh és a tehetetlenség még a mai nap is mindannyiunkban ott mozog. Azonban mégsem ez volt a legfőbb vonal. Ez az ország, attól függetlenül, hogy megcsonkították, szinte kezét, lábát levágták, élni akart, és életben maradt – fogalmazott. – Olyan kormány állt fel, ami gazdaságilag tudott lépni. Annak ellenére, hogy közutaink, vasutaink, vízi útjaink 50-60 százaléka határon túlra esett. A292 ezer négyzetkilométerből 93 ezer lett. A 18 millió lakosú országból 7 és fél milliós sem maradt. A gyáriparunk fele, a szántóföldek fele határon túlra, a legelők 60 százaléka, az erdők 85 százaléka más országhoz tartozott, másnak termelt. A gyárak fele, a hitelszövetkezetek fele mind határon túlra esett. Igen, határon túlra, azokhoz az emberekhez, akik méltatlanul, mégis megkapták a Történelmi Magyarország kétharmad részét.
Szólt Horthy Miklósról, a Bethlen-kormányról, a nagy gazdasági világválságról, majd sodródásunkat a második világháborúba, a reményről, amik a határokat visszaállításáról szóltak a Trianon előttiekre, majd az álmok szertefoszlásáról, de szólt arról is, hogy évtizedekkel Trianon után a határon túli területeken ismét él a magyarság, virágzik a magyar kultúra.
A megemlékezést koszorúzás és a Himnusz zárta.
