A Békéscsabai Jókai Színház Radó Denise rendezésében mutatta be Alan Jay Lerner – Frederick Loewe My Fair Lady című musicaljét Mészöly Dezső fordításában, G. Dénes György magyar dalszövegeivel a Vízi Színház színpadán, amely a második versenyprogramja a VII. Magyar Teátrum Nyári Fesztiválnak.
Az időjárás – mint annyiszor – most is kegyes volt a színházba érkezőkhöz, hiszen negyed kilencre elállt az eső. Így félórás csúszással, de elkezdődött az előadás. Hideg az volt, de szinte mindenki párnákkal, plédekkel, kabáttal felszerelkezve érkezett és teltház volt a nézőtéren. Az egyetlen gondot a vizes színpad jelentette, hiszen táncosok, gyerekek, sok háttérben dolgozó színész, szó szerint szaladgált szerepe szerint a színpadon és csúszások az elején voltak, ami természetesen nem von le semmit az előadás értékéből. De hamar ráéreztek, hogy mit lehet, és mit nem.
Az előadás az első perctől kezdve fergetegesen söpört végig az utolsó hangig. Nem voltak üresjáratok. A színészek olyan örömmel játszottak a színpadon, mintha mindenkinek jutalomjátéka lett volna.
Henry Higgins szerepét Szomor György alakította, ami több szempontból is telitalálat. Szomor György musicalek nagyívű dalait szokta énekelni, Higgins szerepe ezt nem kívánja meg, mégis megnyerő játéka, fantasztikusan szóló dalai egy töprengő, a tudománynak élő, kísérletező tudóst, agglegényt mutatott meg nagyszerű színészi játékkal. A dalok pontosan olyan jól szóltak, ahogyan azt Szomor Györgytől várjuk, ha énekel, hangja betöltötte a színház nézőterét. Az „ébredése”, vívódása, a „nem értem mi is történik velem” igazi tudós mentalitás, amit a Nádasdy Kálmán-díjas énekes-színész zseniálisan alakított, a szerep láthatóan örömöt okozott számára, igazi sharmos, angol férfit láttunk a színpadon.
Eliza – Papp Barbara – az első percben rabul ejtette a közönséget. Az első megszólalásától az utolsó szerelmes mondatig nagy utat járt be Eliza, de Papp Barbara számára is nagy volt a játéklehetőség, hiszen egy színészhallgatónak nagyon nehéz lehet érthetetlenül, mégis érthetően beszélni, „ordenárénak” lenni, hogy végül a maszatos kis virágárus lányból igazi hercegnővé, szerelmes nővé váljon. „Repülése” nagyon jó jelenet volt a rendezőtől, akkor is, ha Szarvason nem olyan formában történt, ahogy Békéscsabán (biztonsági okok miatt). Papp Barbara harmadik szerepét játssza a Jókaiban, a Szellemúrnőben nagyon jól, figyelemre méltóan alakított, és most is bizonyította, hogy ez a szerepkör sem áll távol tőle. Változása az előadás során látványos, ő is „felébredt”, ahogyan Higgins, csak hamarabb, átalakulása szívszorító, hiszen érző lány, Higgins és sokáig Pickering is csak fogadásuk tárgyának tekinti a lányt. Papp Barbara méltó játszótársa volt Szomor Györgynek és Bartus Gyulának.
Pickering ezredest Bartus Gyula Jászai Mari-díjas színművész alakította, néha katonásan, néha atyáskodóan, néha ő sem értette mi is folyik Eliza lelkében. Szintén tudós, szintén agglegény, akinek Higginshez hasonlóan fogalma nincs, hogy érzések is vannak a földön. Bartus Gyula tudott a háttérben maradni, amikor kellett, és nagyon jelen lenni, amikor szövege volt. Nagyszerű Pickeringet láttunk alakításában, és a ritka színházi élmények egyike, amikor a színművész dalra is fakad.
Eliza apját Alfred P. Doolittle-t Katkó Ferenc bravúrosan vitte színpadra. Van a lényében valami, amitől ha színpadra lép elvarázsolja a közönséget. Könnyedén, alakította Mr. Doolittle-t. A második felvonásban tánca közben úgy kapta hóna alá Ragány Misát és Dorogi Pétert, hogy csak tapsolni lehetett a jelenetnek és csak utána jött egyedi tánca. Szimpatikus, kedves alakot formált meg nagyszerűen, énekhangja egyedi. Ragány Misa (Harry) és Dorogi Péter (Jamie) Doolittle ivócimboráit alakították, szerepük szerint végig „pityókás” állapotban voltak színpadon. Mindketten jól hozták az illuminált figurákat, mosolyt csaltak a nézők arcára.
Higgins házvezetőnőjét Mrs. Pearce-t Németh Gabriella alakította kiválóan. Ha nem Mrs. lenne, azt hihetném, hogy egy vénlány (a szemüveg telitalálat volt!), de ugyanakkor tele van érzésekkel, szeretettel. Gabi rendezőasszisztense volt a darabnak, péntek este ugrott be először Mrs. Pearce bőrébe, de remekül megoldotta a feladatot!
Balázs Csongor Freddy alakját személyesítette meg, akit az első percben megérint Eliza. Igen, már ott, ahol felrúgja a kosarát, de akkor nincs idő jobban megnézni a lányt, erre kicsit később kerül sor. Hemperegve, kalapban előadni a dalt – szerintem – nem kis teljesítmény. A fiatal színész játékban és dalban is remekelt és emlékezetes, szimpatikus figurát vitt színpadra, szinte sajnáltam, hogy a végén hoppon maradt – de csak szinte! A fiatal művész számára ez az év kiemelkedő volt a színházban, hiszen ez volt az évadban a harmadik jelentős szerepe, és mindhármat nagyszerűen oldotta meg. Freddy édesanyját Nagy Erika jó érzékkel, tartással formálta meg.
Mrs. Higgins Somfai Éva alakításában a fiát szerető, védő, fiára büszke, ám néha viselkedését nem toleráló anya szerepében láthattuk elegánsan, szeretetre méltóan.
A nagyon ötletes díszletet, és a sokszínű jelmezeket –az utca emberétől, Higgins és Pickering-ig –, de minden szereplő jelmeze, Eliza „repülős” jelenetének leomló szalagjaiig és a nagyon szép báli öltözetéig – Húros Annamária tervezése. Az előadás koreográfusa Sebestyén Csaba Harangozó Gyula-díjas munkája, asszisztense Lehoczki Orsolya volt. Korrepetitor Galambos Hajnalka.
Radó Denise Jászai Mari-díjas színésznő-rendező nagyon mozgalmas, nagyszabású előadást rendezett, minden gondosan, határozottan kidolgozva, hiszen ezt a sokszínűséget nem is lehetne másképpen színpadra vinni. A sok szereplőn túl (színészek, színészhallgatók, táncosok), plusz énekkar, a Folk & Roll tánc formáció, élő zenekar a színpad jobb oldalán Rázga Áron vezényletével emelte az előadás értékét. Három gyermekszereplő is színesítette az előadást. Több rendezői megvalósításról már írtam (Eliza „repülése”, Doolittle tánca, Freddy „hempergése”), de kihasználása a színpad bal oldali lépcsőjét is a nézők irányába. A lóverseny megjelenítése, a mozgalmas utca- és a szórakoztató belső jelenetek, a sakkpartik (az egyik bonyolult sakkhelyzetet Doolittle oldja meg!), Higgins rácsodálkozása érzéseire zseniális, igazán egyedivé tették az előadást. Érezhető a szeretetteljes, de határozott rendező keze, mert ilyen nagyszabású előadást másképpen nem is lehet létrehozni. Szolnokon már többször láttam a művésznő lebilincselő rendezéseit, most is színvonalas, nagyon egyedi, lenyűgöző előadást hozott létre.
Hosszú, hálás tapssal köszönték meg a nézők a színészeknek a rendkívüli játékát.
Galambos Edit
A fotókat Babák Zoltán készítette.
