Péter-Pál napján, az aratás kezdetén emlékeztek a kuláküldözés áldozataira a Békéssy János Helytörténeti és Hagyományőrző Egyesület tagjai Békésszentandráson, az üldözöttek kopjafájánál, amit még Sinka József polgármester – akinek édesanyja is a málenkij robot áldozata volt – állíttatott saját költségén. Az idei őrült időjárás különlegessége, hogy ekkor már több gazdaságban közel jártak az aratás végéhez.
A két világháború között kialakult nagybirtokrendszer, illetve a mellette kialakult nagygazda és kisgazda rendszer a földeket 80 százalékában művelés alá vonta. A második világháborút követően ez megváltozott, az államosítások és a központosítások vagy önkéntes, vagy kényszerítő eszközökkel a termelőszövetkezetek kialakulásához vezettek. A generációk alatt kialakult takaros kis gazdaságok egyik napról a másikra tulajdonjogilag máshoz kerültek. A nagygazdákat koholt vádak alapján hozott büntetésekkel, elkobzásokkal, padlássöprésekkel arra kényszerítették, hogy a közös gazdálkodásba “találják meg” a további gazdálkodás útját. Ennek annyi eredménye azért volt, hogy a táblásítások következményeként gazdaságosabb lehetett a gabonatermesztés, emlékezett a történelmi előzményekre Hévizi Róbert, az egyesület elnöke.
– Egy gazdálkodó embernek a föld az szent. Bármi is történik, még ha nincs is biztosítva az, hogy haszna lesz abból, akkor is be fogja vetni, mert ez minden egyes alkalommal a hitet erősíti benne és a bizakodást, hogy akik vet, az aratni is fog. Hajtsunk fejet azok előtt az emberek előtt, akik megszenvedték ezt a korszakot, és reménykedjünk abban, hogy a jövőben a gyermekeinknek nem kell majd kopjafát állítani azért, mert valakit ok nélkül meghurcolnak – fejezte ki reményét ki Hévizi Róbert.
A rövid megemlékezést egy koszorú elhelyezése zárta.
