in , ,

Ott, ahol a Maros vize messze földön kanyarog…

Az Emberi Erőforrások Minisztériuma által kiírt Határtalanul pályázat támogatásával 4 napos tanulmányi kiránduláson vehettünk részt Erdélyben.

Szarvasról 6:45-kor indultunk Nagyszalontára. Az idegenvezetőt a Csonka-toronynál vettük fel, ahol megtekintettük az Arany János emlékmúzeumot. Sok érdekes dolgot láttunk. Voltak festmények, eredeti kéziratok. A nap második felét Nagyváradon töltöttük.  Megkoszorúztuk Ady Endre szobrát. Majd a városban sétálva megnéztük a Fekete Sas Palotát. A hatalmas Szent László bazilika lenyűgöző volt. Megnéztük Szent László hermáját, benne az ereklyét, amely szent királyunk koponyájának egy darabja. Az aranyozott festmények és dísztárgyak sora csak fokozta a templom szépségét. Innen utunk a szépen rendezett szállásunkra, Magyarlónára vezetett.

Második nap Kolozsvárra mentünk, ahol a János Zsigmond Unitárius Kollégiumban az aligazgató vezetett körbe. Ezután kisebb csoportokra osztva az iskola diákjai kísértek bennünket a városban. Ez jó alkalomvolt arra is, hogy ismeretségek, esetleg a jövőben kibontakozó barátságok kötődhettek. Diáktársaink megmutatták Kolozsvár nevezetességeit, köztük a Mátyás királyhoz kapcsolódó helyszíneket is.

Ezután Torda felé vettük az irányt. Tordán a katolikus templomba látogattunk el, ahol Európában először hirdették ki a vallásszabadságot. Majd felfelé haladva a szerpentinen a sóbányához jutottunk. Fel kellett öltöznünk, mert odalenn nagyon hideg volt. Lementünk lépcsőn a legmélyebb tárnába, ahol mini-golfpálya, óriáskerék, játszótér és melegített padok vártak. Még feljebb haladva a Tordai-hasadék felé utaztunk, mindeközben az idegenvezetőnk ismertetőt tartott a területről. A csoport egyik fele – a bátrabbak – sétálni ment a 3,5 kilométeres hasadékban, melynek alján egy patak csordogál. Így elfáradva tértünk vissza a magyarlónai szállásunkra.  Erzsike néni isteni ételekkel várt mindig, mikor hazaértünk. Vacsora után elmentünk megnézni a fiúk futball mérkőzését.

Harmadnap fáradtan indultunk el Torockóra. Európa Nostra-díjas házsorán sétáltunk végig. Megkóstoltuk az itteni kürtőskalácsot. Mmm… finom volt! Aztán a torockói helytörténeti múzeumban sok új dolgot tudtunk meg a falu múltjáról és kultúrájáról. Nagyenyeden már üldözött minket a vihar. A nagyenyedi vártemplomot még éppen meg tudtuk nézni. Érdekes volt látni a falában maradt ágyúgolyót.  De aztán Gyulafehérváron a diadalív alatt eleredt az eső. A Szent Mihály székesegyház adott menedéket a hatalmas zivatar elől. Itt található Hunyadi János sírhelye is. Elindultunk a buszhoz, de mire odaértünk teljesen eláztunk. A buszon, akinek volt váltóruhája, átöltözött. Mivel sokan vizesen maradtak, és Déván is szakadt az eső, ezért a vár aljában idéztük fel annak történetét. Az autóbuszon pedig meghallgattuk néhány társunk előadásában a Kőmíves Kelemenné balladáját. Csernakeresztúron – utolsó szálláshelyünkön -, a tájház megtekintése után nagyon finom vacsorával vártak bennünket. Vacsora után kimentünk a játszótérre levegőzni és mozogni egy kicsit. Visszaértünk szállásadóinkhoz, és jó hangulatú beszélgetéssel, sőt tánccal fejeztük be a napot. Nagyon későn feküdtünk le, de sebaj!

20170715-Nagyvarad

Péntek reggel friss levegőre és napsütésre ébredtünk. Indulásunk előtt elköszöntünk vendéglátóinktól, majd a busz felé vettük az irányt. Vajdahunyad váránál álltunk meg először, a Hunyadiak ősi fészkében. Végigjártuk a várat és elénk tárult Vajdahunyad csodás környéke.

Tanulmányi kirándulásunk utolsó programja Aradon volt. Az emlékhelynél előzetesen felkészült diákoktól meghallgathattuk a 13 vértanú utolsó néhány mondatát. A Himnusz eléneklése után a buszhoz sétálva hallottuk, amint tanáraink mögöttünk lépkedve a Székely himnuszt éneklik. Igazán megható volt!

A határnál egy órát vártunk, de egyébként zavartalan utunk volt hazáig. Nagyon sok köszönettel tartozunk a tanárainknak és mindazoknak, akik ezt a felejthetetlen négy napot számunkra lehetővé tették.

Szénászki Stella és Weinper Adél 7.c osztályos tanulók

Benka Gyula Evangélikus Angol Két Tanítási Nyelvű Általános Iskola és Óvoda

in , , ,

A rettegés karácsonya

Ragány Misa, Varga Viktor és Timkó János
Ragány Misa, Varga Viktor és Timkó János

A CervinusFest 6. napján – július 16-án – Felolvasószínházat láthattak a nézők. Peter Karvaš Éjféli mise című drámáját olvasták fel a Teátrum színművészei. Dr. Dósa Zsuzsa művészeti igazgató az elején hangsúlyozta, Szlovák színház az övék, és nagyon fontosnak tartják, a szlovák nyelv mellett azt, hogy a szlovákul nem értők is megismerkedhessenek a szlovák drámairodalom műveivel.

Peter Karvaš a Szigorúan tilos szerzője, a szlovák drámairodalom nagymestere, a szlovák abszurd dráma meghatározó alakja. Ez a műve azonban nem abszurd, sőt nagyon is megtörténhetett volna a második világháború poklában.

A történet 1944 karácsony estéjén egy polgári családban játszódik. Valentin Kubiš (Nádházy Péter) és felesége, Vilma (Jónás Gabriella) készülnek a családi vacsorára lányukkal, Angélával (Dósa Zsuzsa) és Angéla férjével, Paoloval (Varga Viktor). Várják haza nagyobbik fiukat, Mariánt (Timkó János). Amíg várnak, a szülők kisebbik fiukat, Gyurkot (Polák Ferenc) hiányolják. Váratlanul megjelenik Katka (Szemerédi Bernadett), Gyurko szerelme, akit a mama kelletlenül fogad. A lány a fiúról érdeklődik, majd távozik. Közben hazaérkezik Marián.

Vilma vallásos, hithű katolikus, Valentin könyvelőből lépett elő a Merkur cég társtulajdonosának, Angéla a Schlosser cukrászda tulajdonosa lett, Paolo pedig jegyzőségi írnok, aki a háború után ügyvédnek készül, és Londont hallgatja a rádión. Marián gárdista, aki járási vezető-helyettes, bármit megtehet, bármit elintéz.

És megérkezik még valaki, aki a családnál lakik Gyurko szobájában, Brecker, a birodalmi véderő hadnagya (Ragány Misa), aki bort és gyertyát hozott, amit a család nem tudott beszerezni, így teljesnek látszik a karácsony… Végül megérkezik Gyurko, aki lázas beteg, a fiú partizán. 1944. december 24-e van…

Brecker távozik, mert elkezdődött a bujkáló partizánok elfogása és kivégzése. A család retteg, de összefog Gyurkoért, mindenki teszi, amit tenni tud a fiúért. Vilma az éjféli mise előtt elmegy a paphoz gyónni…

A történetet nem fejezem be, hátha színpadra viszi a Cervinus Teátrum valamikor. Rendkívül jó karakterek vannak a drámában, meglehetősen jó játéklehetőséggel a színészek számára. Roppant érdekesek a szereplők jellemei, motivációi, megnyilvánulásai. Hogyan viszonyulnak, hogyan reagálnak a veszélyre. A féltés, a félelem, a rettegés, a hit hogyan változtatja meg őket, a viszonyokat. A szerző szerint a történet legenda az árulásról. Ennél azonban többről szól, hősiességről, becsületről, félelemről. A családról, mint az egyik legfontosabb egységről az életben.

A színészek – mint eddig minden felolvasáson – többet tettek a felolvasásnál, hiszen némi mozgással, testbeszéddel, arcjátékkal, hangsúlyokkal fejezték ki a dráma erejét, tették feszültté a történetet. Igazi karaktereket formáltak meg, nagyon jól! A történések közben hallhattuk pisztolylövéseket is. Igényesen jó drámát láttunk, káprázatos előadásban!

A felolvasószínház kis térben az igazi, de az évek alatt bebizonyosodott az amfiteátrumszerű nézőtéren éppen olyan jó hallgatni, mint a Romkocsmában. A felolvasószínház rendezője Dósa Zsuzsa.

Az ingyenes estén is ajándékok várták a kedves nézőket, a már szokásos módon a székek alá rejtett Cervinusos hűtő-mágnesek. Az ajándék ezúttal a Szent Klára Gyógyfürdő három darab családi belépője volt.

Galambos Edit

A fotókat Babák Zoltán készítette.

Ragány Misa, Varga Viktor és Timkó János

A rettegés karácsonya

A pihenni vágyók érdekeiért álltak ki települési önkormányzatok