Jól bevált forgatókönyve volt már az ezüstszőlői aratónapnak, ami nem csoda, hiszen két évtized alatt csiszolódott, hogy mostanra, a XXI. Aratónapra minden hibátlanul működjön. Ez persze nem jelenti azt, hogy unalmassá vált volna a program, mindig vannak benne új elemek, s a régiek is nagy tömeget vonzanak július közepén, többnyire szikrázó napsütésben, rekkenő hőségben.
Így volt ez július 14-én is, amikor reggel még kellemes, hűs időben indult az aratási felvonulás. Mire visszaértek az Összetartozás emlékparkjához, hogy a zászlófelvonást és a szokásos kopjafaavatást megejtsék, már magasabban járt a nap, és izzadságcseppeket csalogatott a homlokokra. Idén Székelykeve volt a díszvendég, polgármesterük, Kovács Mária mutatta be röviden településüket, majd Babák Mihály, Szarvas polgármestere köszöntötte nem csak a díszvendégeket, hanem a rendezvény valamennyi résztvevőjét. Jakab Istvánnak, a MAGOSZ elnökének, az Aratónap fővédnökének is a köszönetről szóltak az első szavai: köszönte, hogy a határon túli települések elhozzák ide, az Összetartozás Emlékparkjába szívük egy darabját. A tudás, a tapasztalat átadása mellett az összetartozás átélésének fontosságára hívta fel a figyelmet, beszéde végén pedig gazdag aratást kívánt. Az aratónapi hagyományoknak megfelelően ezután Kovács Mária, Babák Mihály, Jakab István és Závoda Ferenc – az Aratónap főszervezője – leleplezték a Székelykeve közössége állította kopjafát.
Idén csak főzőverseny volt, de amint a zsűri elnöke, Gécs László elmondta, ott is minden résztvevő csapat csak nyerhetett, nem beszélve azokról, akik megkóstolhatták, megehették azokat az ételeket, amelyek a bográcsokban főttek. Miután a zsűrielnök elmondta az értékelés szempontjait, elindult a nemes és ízes verseny, s kisvártatva elindult a héttagú ítész-csapat is, hogy belekukkantson a bográcsokba és kikémlelje a főzés körülményeit is.
Ez idő alatt a kijelölt parcellán a kézi aratás bemutatóját nézhette meg a közönség: az első rendet Jakab István vágta, majd Székelykeve csapata és még pár település kaszásai tartottak bemutatót kaszálásból, marokszedésből, kévekötésből, keresztrakásból. A learatott búzát fürge lovacskák húzta kocsival vitték a közelben felállított múlt század eleji cséplőgéphez, ahol szemügyre vehettük, milyen lehetett hajdan ez a munka, s megállapíthattuk, hogy igencsak meg kellett izzadni a parasztembernek Magyarországon a következő esztendei kenyeréért.
A bemutatók után, délidőben megkezdődött a színpadi program is, Hevesi Imre gyermekműsorával. A hajdani ezüstszőlői elemi iskola hűvös falai közt dr. Demeter László megnyitotta a Családfák-kiállítást, ezt követően a jó ebédhez a Kikindai Vidám Fiúk előadásában szólt a nóta. Az ebéd utáni ejtőzést követően meghallgathatta a közönség az ünnepi köszöntőket, megnézhette a kenyéráldást és a székelykeveiek gálaműsorát. A sztárvendég, Kovács Kati koncertje után kezdődött a nosztalgia disco, ami sokaknak kitartott hajnal hasadtáig.
Tatai László
