G.E.
A CervinusFest 13. napja esőnapra volt kijelölve, ezért hétfőn nincs előadás, mert az utolsó Hotel Mentholt kivéve minden rendben zajlott. Mivel azonban a VII. Cervinus Művészeti Fesztivál egy előadás kivételével befejeződik, a Teátrum művészeti igazgatóját, Dr. Dósa Zsuzsát kérdezem.
– Hogy vagy?
– Jól. Jól!
– Hogy értékeled a fesztivált?
– Háttérben, színpadon, szervezésben, reklámban azt gondolom, zökkenőmentesen. Mi tudunk néhány apróságról, ezeken majd a következő évben javítunk, nem sok volt, és nem nagy dolgok. Úgy gondolom, mindenki a maga területén megtett mindent, amit lehetett, és nem feltétlenül csak annyit tett, amennyi az elvárás, hanem azon felül is, emberségben, türelemben, együttműködésben jelesre vizsgázott a társaság. A nézőktől szeretetet kaptunk, értékelték munkánkat. Voltak külföldi vendégeink is többen. Ezek kedves dolgok. Összességében nagyon jól ment.
– Szinte minden előadásotok teltházas volt…
– Jó háromnegyed házzal mentünk, sőt a Hotel Menthol pótszékes volt, ami azért jó, hiszen egész nyáron előadások vannak, lehet válogatni. Azt gondolom nekünk az a célunk, hogy minél többen nézzék meg előadásainkat. Nagyon szép volt a látogatottságunk, minden előadásunk sikeres volt, szerették a nézők, ez jó érzés. Az időjárásnak ki vagyunk téve, de ez benne van. Mára esőnapot terveztünk, és tessék, esik az eső… De szerencsénk volt az időjárással.
– A tegnapi felajánlásotok nemes gesztus volt, úgy tudom az előadás megtartottnak minősült…
– Igen, a protokoll szerint. Kétféle színházi protokoll létezik, mi a nehezebbet választottuk. Az első az, ha szünetben „leszakad az ég” az előadás megtartottnak minősül, a másik – amit mi választottunk – az, ha a lement az első felvonás, és a második felvonásból tíz perc, akkor tekinthető megtartottnak. Az aztán végképp nincsen benne semmilyen protokollban, hogy az eső ellenére a finálét elénekeljék a színészek, vagy, hogy olyan lehetőséget biztosítsunk, hogy a jegyet vásárolt nézők lehetőséget kapjanak arra, hogy 50%-os áron vehetik meg a jegyeket a szeptemberi előadásra. De igaza van Viktornak (Varga Viktor főrendező) abban, amikor azt mondja, hogy nekünk a nézők a barátaink, és az ember a barátaiért mindent megtesz egyrészt, másrészt nagyon szép volt, hogy a nézők hosszú ideig türelemmel, várták az eső végét. Azt lehetett látni, hogy a színészek, táncosok, amikor bejöttek a végén, ugyanazt érezték, mint a nézők. Mi nagyon akartunk játszani, szerettük volna, ha a néző teljes élménnyel megy el. De azt gondolom, hogy így egy másfajta élményt kapott tőlünk, amikor elénekeltük a finálét. Ez egy egyedi élmény, de ennek is megvan a maga varázsa. És mi is kapunk a nézőktől szeretetet, mosolygós arcokat, ami nekünk volt nagyon jó. Minden hibát ki tudunk küszöbölni, de az időjárásra nincsen befolyásunk. Ennek ellenére szép két hét volt.
– Remek csapattal dolgoztok, minden előadás örömjáték volt…
– Ezeknek az előadásoknak éppen olyan jól kell működnie, mint bent, tehát olyan nincs, hogy x-szer ment már, ezért lazábbra vesszük a felkészülést. Minden előadást precízen, pontosan kell előkészíteni, játszani. Az, hogy emellé társul egy összefogás érzése, az nagyon jó. Azt gondolom, hogy a takarítónőktől a jegypénztárosig, a díszlet, a hangosítás, a fény a kellékek, a színészek a rendező, vagyis mindenki mindent megtett maximálisan azért, hogy itt egy elegáns, színvonalas, szórakoztató, pörgő, zökkenőmentes fesztivál valósuljon meg.
– Ez a plusz nagyon is érezhető volt…
– Mi itthon vagyunk, ezt nem szabad elfelejteni, nagyobb a felelősségünk a közönség iránt, de a közönség is tudja, hogy itthon vagyunk és nagyon köszönöm, és hálás vagyok mindenkinek a sok-sok gratulációért, a pozitív hozzászólásokért, amit kaptunk, mert ezek visszaigazolások. Azt gondolom a város és a színház szimbiózisban van, a nézők, és az alkotók, a „színházat csinálók” is mindannyian szimbiózisban élnek, felelősséget vállalnak egymásért. Ilyenkor érzi azt az ember, van értelme ezt csinálni. Aki pedig máshonnan jön, az jó hírünket viszi. Ma már ismerősen cseng a Cervinus Teátrum neve, tudják, hol van Szarvas, helyesen írják a nevünket, tudják, hogy Szarvason Vízi Színház van. Ismernek, és ez nagyon jó érzés.
– Szarvas Város Napja alkalmából két színművész Közművelődési Díjat kapott. Tudom, hogy a város eddig is mindent megtett a színházért, támogatja, szereti a színházat. Ez szerintem még egy mérföldkő, hogy elismeri a város vezetése, hogy Szarvasért dolgoztok.
– Igen, két olyan ember kapta, akik a város életében különböző rendezvényeken is rész vesznek a színházi munkán túl. Évek óta itt dolgoznak – Szemerédi Bernadett és Nádházy Péter – mindketten megérdemlik, és azt kell mondjam, jobban örültem, mint annak idején a magaménak. Mert a színészeknek, alkotóknak kell az elismerés, kell, hogy megtalálja a helyét, jól érezze magát. Ez visszaigazolás, és így még többet megtesz majd, mint eddig. Büszke vagyok rájuk. A társulat is nagyon nagy örömmel fogadta, senkiben nem volt irigység, féltékenység, mindenki őszintén örült. Betti és Péter a próbáról mentek el az ünnepségre, és utána vissza kellett jönniük próbálni, kimaradtak az ünneplésből, de a munka mindent felülír. Nincsen vasárnap, nincsen családi esemény. Ilyenkor a magánélet háttérbe szorul.
– Volt-e olyan előadás, amely egy picit több volt, mint a kőszínházban?
– Nagyon érdekes, mert mindegyik előadásunkról el tudnám mondani, hogy több volt, más volt. A Gála látványban mindenképpen. A Valahol Európában nagyon erős volt. Káprázatos erővel hatott az Ármány és szerelem a nagyszínpadon, a csend hihetetlen élmény volt a színészek számára. Nagy siker volt a Kabaré, amire azt hittem, csak egy réteg lesz rá kíváncsi, ehhez képest csodálatos hangulat alakult ki. A Csodaszarvas még mindig hatással van a nézőkre, és a Lili bárónő Ivettel (Bardon Ivett) megújult. A Hotel Menthol pedig a nagyszínpadot is betöltötte. Van valami kapcsolat a nézők és a színészek között, ami többletérzést ad a színésznek is, a közönségnek is, ez az érzés végig jelen volt. Senki nem panaszkodott, hogy fáradt, mindenki tette a dolgát. Szívvel, lélekkel, örömmel volt mindenki jelen.
– Felöltöztettétek a fogadóteret, szőnyeggel, függönnyel, tujákkal, barátságos látvány a belépőnek.
– Adott neki egy kis finomságot, eleganciát. Az elmúlt évben csak a vörös szőnyeg volt, most függöny, és zöldnövény is került a bejáróhoz. Nagyon jó volt a ledfal a gálán, sokan készítettek fotót előtte. De mindig ki kell találni valamit, hogy a néző jól érezze magát. A következő évre is vannak már elképzeléseink, ötletünk.
– A hátteretek állandó csapat?
– Igen, ezért tudja mindenki, mi a dolga, és ezért gördülékeny a háttér munka is.
– Készültök a már hagyományos nyárasdi előadásra?
– Igen, szerdán indulunk, két Hotel Menthol előadásunk lesz pénteken és szombaton Nyárasdon. Augusztus 20-án Csodaszarvas Mezőkövesden. Augusztus végén kezdjük próbálni az Ibolyát Budapesten és kezdődik az évad.
– Köszönöm a beszélgetést, gratulálok és elismerésem a Fesztivál minden előadásáért. Sok sikert a nyár hátralévő vendégjátékaira, kívánok némi pihenést is, szeptemberben találkozunk.
Galambos Edit
Fotó: Babák Zoltán
