Kötélen száradó ruhák és a vendégház minden szegletében elszállásolt hátizsákok, hálózsákok fogadtak csütörtök este az Arborétumban. A harmincegy kis indián a négy fal között talált menedéket a hirtelen jött zuhé elől, a cuccaikat pedig szemfülességükhöz és erejükhöz mérten menekítették. Az időzítés nem is jöhetett volna rosszabbkor: a sátrakat alig néhány perccel korábban állították fel lakóik, s éppen hogy csak berendezkedtek, az égiek kíméletlenül lecsaptak. Többen a fák alá, mások egyenest a legközelebbi épületbe menekültek, és onnan figyelték a vihar végkimenetelét.
– Egy könnyű záport jósoltak a meteorológusok, de felhőszakadás lett belőle. Azért sajnálom, mert a gyerekek ezt a napot várják mindig a legjobban. Tiszta égbolt alatt hallják az állatok ciripelését, a madarak szárnysuhogását, s olykor még az őzek neszezésére is felfigyelnek. Idén erről az élményről az átázott sátrak és hálózsákok miatt le kellett mondanunk. Ennek ellenére nem szerettünk volna, hogy mindenki hazaköltözzön, ezért a vendégház nagytermét jelöltük ki hálószobának, és a matracokat egymás mellé húzva töltjük el az éjszakát – számolt be a nem várt fejleményekről Kugyeláné Décsei Mónika.
A gyerekek kezdeti csalódottságát gyorsan felváltotta a találékonyság, és ki így, ki úgy ütötte el az estét. Voltak, akik – engedve a kísértésnek – elővették otthonról hozott digitális eszközeiket, míg másokat a filmvetítés vagy a szabadban lévő játékok kötöttek le. Szécsi Emma és Panna a mászókákon vezették le utolsó energiatartalékaikat, és még sötétedés után is vidáman kergetőztek a fajátékok között.
– Könyörögtem, hogy ne essen. Amikor elkezdett cseperegni, még reménykedtem, hogy eláll, de sajnos nem így lett. Nagyon szerettem volna kinn aludni, de így is itt maradok – eleveníti fel a történteket Emma, a tíz éves ikerpár egyike. – Ettől függetlenül nagyon jól érzem magam. Sok mindent kipróbáltam. Csináltam már pl. tollas fejdíszt és színes tésztából ékszert, sőt, a lányok egy teljes indiánfalut is készítettek termésekből.
A tábor 31 lakója nyolc törzsbe tömörült. Emma és Panna, azaz lángoló gyík és fényes futógepárd az észak-amerikai cseroki indiánok bőrébe bújtak, és a többiekhez hasonlóan különböző erőpróbákon vettek részt. Túráztak, kerékpároztak, úsztak, és a szabadban bunkert is építettek.
– Túl kell élnünk mindent – mondja mosolyogva Panna. – Ma pl. nagyon sokat kellett sétálnunk, és gyomláltunk is. Legjobban a bunki építés tetszett, de várom már a ma éjszakát is – teszi hozzá töretlen lelkesedéssel.
A reggelek rövid elméleti ismeretbővítéssel kezdődtek. A gyerekek prezentációk formájában kaptak betekintést az indián kultúrába. Mindemellett a hét során elkészítették a jellemző használati eszközöket és dísztárgyakat, és természetesen a fej-és arcdísz, valamint a hozzá illő ruházat sem maradhatott el.
Kugyeláné Décsei Mónika abban bízik, hogy az erőpróbák hozzájárultak az önálló gondolkodásra neveléshez és a csapatmunkához, valamint a kis indiánok a Pepi-kertben töltött idő alatt közelebb kerültek a természethez is.
