A vers a hétköznapokon is megszólítja lelkünket

A 2011-ben induló Szarvasi Vízi Színház üzemeltetésére Fekete Pétert kérte fel Babák Mihály Szarvas Város polgármestere, aki akkor a Jókai Színház igazgatója volt, ma kultúráért felelős államtitkár, de művészeti igazgatóként eredményesen dolgozik a Körös fölé épített színházért is. Minden tevékenység, amibe belefog, sikeres, így a Vízi Színház is egyre népszerűbb, és már a szarvasiakon kívül mások is felfedezték a amfiteátrumszerű színház varázsát, mert ahogy az első évben Fekete Péter megfogalmazta: „itt minden este történik valami” – e mondat mára szlogenné vált. Hiszen egyedülálló, hogy egy nyári színház június közepétől augusztus 20-ig működik, és ezalatt az idő alatt minden nap van előadás, hétvégén nagyszínházi produkciók, a szerda a gyermekeké családi mesejátékokkal, a hét többi napja pedig ingyenes előadásokkal várja a nézőket. A több mint két hónapon át működő, egyre népszerűbb színház a nyolcadik évada végéhez közeledik; idén Fekete Péter a Cirkuszgálát rendezte a vízre épített színpadon, e közben szakított időt a beszélgetésre.

– Nyolcadik éve kezdődött Szarvason a csoda, és azóta egyre sikeresebb a Szarvasi Vízi Színház. Mára már a turizmus egy része is épít rá. Az egyik legsikeresebb ingyenes este a Vers a víz fölött, amit nagyon sokan elleneztek azért, hogy nem lesz közönsége, mára kiderült, önnek volt igaza, szükség van az irodalomra, a költészetre. Miért hitt abban, hogy működni fog?

– Most már, kulturális államtitkárként, felelősségem teljes tudatában, meggyőződéssel jelenthetem ki, hogy nekünk, magyaroknak, a kultúra minden szelete számít, beleszervesül az életünkbe. A képzőművészettől az irodalmon és színházon keresztül a komolyzenén át a balettig, akár a mozgásművészetek legkülönbözőbb megnyilvánulásáig. Ezek között vannak populárisabb műfajok, amelyekben legtöbben hisznek, és amelyekhez mindenki hozzájut(hat), de vannak olyan műfajok, amelyekre általában nem úgy gondolunk, hogy a lelkünket a hétköznapokon is megszólítja. Hittem benne, hogy a vers az egyike lehet ezeknek. Gondoljunk bele, hogy gyermekkorunkban mennyire szerettünk versek által megismerkedni a világgal, mennyire szerettük a verseket, mondókákat, a ritmust, a szó szeretete mennyire beléköltözött a lelkünkbe. Hiszem, hogy bár felnövekedésünk során a versek kikopni látszanak belőlünk, és a felnőttségbe érés során attól, hogy sok-sok dolog – úgy mint a családfenntartás, mint a munkavégzés, a pénzkeresés, az otthonteremtés – belép az életünkbe, még nem veszik ki a lelkünkből a ritmusnak, a költői szónak a szeretete. Hittem abban, hogy ha sikerül itt, Szarvason, egy olyan közösséget kialakítani, amelynek a tagjai a magukénak érzik a Vízi Színház kultúrateremtő és -közvetítő törekvéseit, akkor akár résztvevőként, akár közönségként, boldogan jönnek el hozzánk a versért, a látványért, a találkozásért esténként.

– A Magyar Teátrumi Társaság tagszínházait könnyű volt rábeszélni, hogy jöjjenek el és a szabadságuk alatt játsszanak egy kisváros színpadán?

Inkább úgy fordítanám meg a kérdést, nem volt nehéz rábeszélni őket, hiszen minden színháznak vannak nyári szezonjai, készítenek olyan előadásokat, amelyekkel szívesen mennek el fesztiválokra, nyári játszóhelyekre. Azt kellett megértetni a Teátrumi Társaság tagjaival, Szarvas olyan hely, ahol nagyon jó szívvel fogad bennünket nyáron is a közönség. A város vezetése és a nézők ragaszkodnak valamihez, ami az övék, és ahogy ragaszkodnak a Cervinus Teátrumhoz, ahogy ragaszkodnak a szlovák nyelvű előadásokhoz, mert az övék, akkor, ha a Magyar Teátrumi Társaság – melynek természetesen tagja a Cervinus is – mint egy ernyőszervezet bebizonyítja, hogy őket szolgálja, akkor az emberek ezt sajátjukénak fogják tartani – és ez így is történt! Az Egri Gárdonyi, a Kecskeméti Katona, a Szolnoki Szigligeti, a Turay Ida színházakat úgy fogadják, mintha haza jönnének a színészeik – hozzánk. A Jókai Színház pedig valóban házigazdaként van itthon, természetesen, nem kisebbítve ezzel a Cervinus szerepét és jelentőségét a város életében.

– A második évtől működik a MTT Nyári Fesztiválja, gondolkoztak-e szakmai zsűriben?

– Nagyon sok olyan fesztivál van a világon, ahol a szakmai zsűri jelenléte elengedhetetlen. Mi is elgondolkodtunk azon, legyen, ne legyen. Aztán a dilemmát sajátságos módon oldottuk meg, tizenkilencre még húztunk egy merészet: döntsön a közönség szava! Azt gondoltuk, hogy a szakmai zsűri gyakorlatilag soha nem találkozik a nézőkkel, viszont a helyi emberekből álló zsűri naponta érintkezik velük, és a közönség véleményét így helyben nem csak lemérni tudják, de felénk közvetíteni is.

– 2015-ben a cirkuszművészet is belépett a színházi produkciók mellé az amúgy is széles palettára, de ez a cirkusz egészen más, mert a kettő ötvözése nagyon jól működik. Ez is egy olyan megvalósult ötlet, amiből a néző profitál… Az előadás esti próbájára sokan voltak kíváncsiak (teltház volt), ami azt is jelenti, a cirkusz nagyon jó ötlet – a próba végén sokan álltak sorba a pénztárnál…

– A világot az emberek teszik olyanná, amilyen. Hogyha egy egyetemnek új tanszékvezetője lesz, bizony, azon a tanszéken hiába van meg a törvényben előírt szakmai program, a törvényszerű az, hogy annak az embernek a személyisége, belépésétől fogva, nem kicsit nyomja rá a bélyegét az intézmény életének és tudományos működésének az alakulására. Egy új középiskolai igazgató megújító szellemisége, az ő szakterületén, még ennél is erősebb átformálódást jelenhet. Hiba volna – és fölös álszerénység – eltagadnom, hogy az én személyiségem, a gondolkodásmódom, erősen jelen van azokban a munkákban, színterekben, amelyek a szabadtérin megképződnek. Mivel az életem jelentős része a színház- és a cirkuszművészet metszéspontjában definiálható, annak találkozását fedi le, e kettő társításának lehetőségeit keresem, kutatom, fontolgatom; semmi meglepő nem volt tehát abban, hogy azt ajánlottam a szarvasiaknak, pillantsanak bele ebbe a munkámba is. Úgy tűnik, hogy respektálták és szeretettel fogadták ezt a fajta kettős elfogultságomat, két ágból egybefonódó hivatásomat, azt a fajta küzdelmet, amelyben a cirkuszművészetet szeretném a szórakoztatóiparból, az üzenetet közvetítő, katarzist nyújtani tudó, nagyon komoly előadó művészeti ágak közé felsorakoztatni. Meggyőződésem, de a tapasztalatok, visszajelzések is ezt mutatják, jó úton járunk, és köszönöm a szarvasi közönségnek, hogy ekkora érdeklődéssel fordul felénk, hogy ezer ember jött el egy próbára. Ember ilyet még nem élt meg, hogy egy próbán teltház legyen! Azt gondoltam, lesz húsz-harmincegynéhány ember – ez még nem fogja zavarni a próbát –, egyszer csak fél-ház lett, majd kezdésre megtelt a nézőtéren a felső karéj is. Ez egyben is ijesztő volt, hiszen nem előadásra készültünk, „csak” próbáltunk. De úgy tűnik fel, az ízelítő igazán jól sikerült, mert sokan vettek utána jegyet az előadásra.

– Amikor Szarvasra érkezett, látta, hogy kész a forgószínpad, így a gumiasztal számmal készülő három fiút rávette, hogy forgószínpadon végezzék a gyakorlatukat…?!

– Persze, ez a munkafolyamat része, hogy miközben dolgozunk, eszünkbe jutnak újabb és újabb ötletek, ezeket próbáljuk – és próbáljuk megvalósítani –, és siker esetén igyekszünk meggyőzni a művésztársakat, hogy tegyék még őket a már meglévő készséghez. Ez közös, alkotó része a munkának.

– Mit láthat, aki megnézi az előadást?

– Két felvonást, az elsőben a nő és a férfi szerelméről két színművész, Liszi Melinda és Nagy Róbert állított össze irodalmi alapanyagot, amelyben azt kutatjuk, hogy a verseknek, az énekeknek és a cirkuszművészetnek lehetnek-e kapcsolódásai pontjai. Kutató-felfedező jellegű az előadás, fiatal artista művészekkel kezdtük meg a munkát, és végül két, nagyon híres artistapárost is beépítettünk ebbe a félidőbe. A második rész valójában egy beszélgetés lesz, melynek eredményeképpen szeretném, ha az artistaművészek közelebb kerülnének a közönséghez. Megszólítom, bemutatom, megkérem őket, hogy beszéljenek a múltjukról, és ezután mutassák be a tudományukat. Kicsit talkshow jellegű műsor lesz, klasszikus műsorszámokat látunk – azzal a „kis többlettel”, hogy valamennyi produkció abszolút világszám. Nem hogy a Szarvasi Vízi Színház színpadán, de egyáltalán, a cirkuszi közegen kívül sem nagyon látunk dupla szaltót gólyalábbal ugrani! Tegnap éjjel ½ 2-ig átalakítottuk ehhez a teljes kupolát, feljebb húzhattuk még 20 cm-rel, miután a biztosítóköteleket átraktuk máshová, így ugyan csak centimétereket tudtunk megspórolni – de kijött az ugrás; a közönség látni fogja.

– Nem a cirkuszi dinasztiákról fog szólni az előadás második része?

– Valóban, dinasztiákról is fogunk beszélgetni, hiszen csupa olyan artistaművész lép fel, aki valahonnan ezt a tudást hozza. Akarjuk, hogy lássa a közönség, hogy milyen felelőssége van annak, hogy mit mutatunk meg magunkból, mit hagyományozunk át a magunk tudásából, a gyermekeinknek. A gyermek útjának egyengetése a cirkuszművészetben, ahogy a normál életben is, komoly felelősség!

– Köszönöm a beszélgetést, hogy leülhettünk, a próba közepén, zsúfolt teendői ellenére!

Galambos Edit

A fotót Babák Zoltán készítette.