Akár egy bűnügyi hír címe is lehetne, de ez most csak a vasárnapi Csabacsűdi GyLSE – Mezőmegyer SE rövid összefoglalója egy mondatba sűrítve.
Akkor részleteiben: Térdszalagsérüléséből felépülve ismét Csabacsűdön játszik Kasnyik Dávid, aki Szentandrásról igazolt haza. Endrefalvi Erik végre elhitte, hogy a megye három és a megye kettő között nincs fényévnyi különbség, levetkőzte megilletődöttségét, és elkezdett úgy játszani, mint két évvel ezelőtt egy osztállyal lejjebb: minden akciónál ott volt, gólpasszt adott. Remélhetőleg hamarosan jönnek a gólok is. Gilik Attila csak a második félidőben lépett pályára, de már a ennyi is elég volt arra, hogy két mezőmegyeri erőforrást lekössön. Minden rögzített rúgásnál két őrzőt rendeltek mellé a megyeriek.
Mindezektől eltekintve egy szezonkezdő mérkőzés volt csabacsűdi viszonylatban nagyon kevés nézővel. A két csapat átlagéletkorában volt kb. 10 év a vendégek javára, ami játéktapasztalatban nagyon kijött. Rövid sprintek, minimális kalóriabefektetés a visszatért forróságban. Ez is elég volt, hogy az első félidő utolsó percében egy kétszer keresztbe járatott labdából Hídvégi Imre jobbról a mélyen szöget záró Wéber Csaba felett a hálóba lője a labdát (0–1).
A második félidő a próbálkozások jegyében telt. A vendégek igyekeztek ráülni az egygólos előnyükre. A csabacsűdieknek egészen a 65. percig nem sikerült megfejteni a mezőmegyeri védelem titkát. Ekkor azonban Endrefalvi Erik kapott labdát középen, a tizenhatoson kívül, ahonnan az alig tíz perce beállt Bobvos Richárdot szöktette a bal szélen. A csabacsűdi támadó a kapujából kijövő Varró Imre lába alatt talált a hálóba (1–1).
A mérkőzés hátralevő részében már nem született gól. Talán még annyi érdekes történt térségi viszonylatban, hogy a vendégekhez beállt a szentandrási gyökerekkel bíró Gonda Miklós, akinek a hóna alatt elfért az egész csabacsűdi csapat, de egy fejjel az övéinél is simán magasabb volt.
Csabacsűdi GyLSE – Mezőmegyer SE 1–1 (0–1)
Csabacsűdi GyLSE: Wéber Csaba – András Attila Xavér, Viszkok Csaba, Sovány Pál, Kiss Gábor – Bertók Gergő, Kasik Márk – Endrefalvi Erik, Sándor János (56′ Gilik Attila), Kasnyik Dávid, Koppányi Péter (56′ Bobvos Richárd). Kispadon maradt: Pillár Dániel, Precskó Zoltán, Hraskó Tibor, Mochnács Tamás
Edző: Sonkoly Lajos
Jók: Sovány, Viszkok, Bobvos
Sonkoly Lajos a mérkőzés utáni szokásos összefoglalójában elmondta, hogy felkészültek a vendégekből. Tudták, türelmesnek kellett lenniük a mezőmegyeriek fegyelmezett játékával szemben. Talán túl türelmesek is voltak, talán ezért lassult le a játékuk, nem jöttek azok a ritmusváltások, amivel előrébb jutottak volna.
– Nehéz volt feltörni a védelmüket, belekényelmesedtünk a játékunkba, ami meg is bosszulta magát, mert az ellenfél meg is szerezte a vezetést – mondta Luigi. – Itthon mindenképpen szerettünk volna nyerni. Nem mondanám értékesnek az egy pontot, amit itthon tudtunk tartani. Két nehéz idegenbeli mérkőzés elé nézünk, ott kell majd nagyobbat domborítanunk, aztán meg itthon folytatni a jó szereplésünket.
