A Vízi Színházi évad utolsó ingyenes estjén a Zene a víz fölött volt, amelyen Besenczy Zoltán házigazdaként köszöntötte a nézőket, és bemutatta Hajtmann Ildikó énekművészt, aki Bonis-Bona-díjas, kiváló tehetséggondozó tanár, karvezető, előadóművész, és Vozár M. Krisztián zongoraművészt. Mindketten klasszikus zenei végzettséggel rendelkező művésztanárok, előadóművészek.
Az este a szerelem különböző stációit járta végig. A kezdődő, a boldog, a nagy-nagy, a mindent elsöprő, a széttört szerelem, amit sokáig hordozunk magunkban, az „okos” szakítás, amit időben ki kell mondani, mert akkor a szép talán megmarad. A lelket fellegekbe emelő és a lelket széttépő, amikor elveszítjük a másikat, a titkos szerelem, amikor az ész mást mond, mint a szív, végül az örök szerelem, amit sohasem bánunk meg.
Az elhangzott dalok: Love, Miért nem próbálod, Egy nyáron át, Jó reggelt napfény, Hamu és gyémánt, Kárpátiék lánya, Mária-Magdolna gyönyörű dala, a Titanic, Vetkőzés, Titkos szobák szerelme, Legyen ünnep, Eszter dala a Nem akarom látni, a Búcsúdal, az Angyal mellettem, Milord és a Nem bánok semmit sem. Ráadásként három dalt hangzott el, az egyik egy népdal, az Indulj el egy úton, ami a cappella hangzott el!
Hajtmann Ildikó lelke szárnyalt az estén, és így jutott el minden egyes nézőhöz, hogy valamelyik dal – vagy több dal – megérintse a közönséget és a lelkéig érjen. Mindenki megtalálta azt, ami élete során megérintette, átélt, ami fontosabb volt számára, mára talán elhalványult, de most a dalok hallatán újra átélte az érzést, ami kellemes vagy fájdalmas, de biztos voltak olyanok is a nézőtéren, akik napjainkban élik át ezt a csodálatos érzést. A szerelem témája örök az alkotóművészek számára. Az előadóművészek – ahogy Hajtmann Ildikó és Vozár M. Krisztián is – a lelküket adják a dalokhoz, hogy egy újabb érzést váltson ki. Minden dal a szerelem egy-egy állapotát fejezte ki, mutatta meg. Hajtmann Ildikó lenyűgözte a közönséget elsősorban előadásmódjával, másodsorban a dalok közötti rövid szövegeivel, Vozár M. Krisztián zongorajátéka elengedhetetlen volt ahhoz, hogy összességében egy nagyon szép hangzást, nagyon kellemes élményt nyújtsanak a közönségnek, akik nagyon sokan jöttek el, az évad utolsó ingyenes estjére, amely méltó befejezése volt az idei évadnak.
Az előadás végén két fiatalember a – Trees & Arts Kft. képviseletében – egy-egy fából faragott ajándékot adtak át a művészeknek, tiszteletük, nagyrabecsülésük jeléül.
Szép este volt!
Az Indulj el egy úton eredetileg moldvai csángó népdal, amit a legtöbben kicsit más szöveggel ismernek.
Az bajom van véled,
sír a szívem érted,
sír a szívem érted,
majd meghalok érted.
Indulj el egy úton,
én is egy másikon,
hol egymást találjuk,
egymásnak se szóljunk.
Aki minket meglát,
mit fog az mondani,
azt fogja gondolni,
idegenek vagyunk.
Idegenek vagyunk,
szeretetet tartunk,
ahol összegyűlünk,
ketten szeretkezünk.
Galambos Edit
Fotó: Szojka Cinthia