Hegedűs Éva
Létezik egy olyan közösség, amely a hosszú hétvégét nem pihenésre szánta, hanem aktív munkával töltötte. Igaz, ők az alkotást kikapcsolódásként, feltöltődésként élik meg, különösen, ha valami új technikával ismerkedhetnek meg. Ez történt augusztus 17-19. között, amikor a Gobelin Hímző és Kézimunka Szakkör tagjai hetedszer találkoztak az egykori KISZ-üdülő falai között. Vendégeik az ország minden részéről, Makóról, Tázlárról, Szolnokról, Tökölről, Tiszaföldvárról, Öcsödről és Budapestről érkeztek.
Kurucz Jánosné Terike helyi szakkörvezető elmondta, a Tű fokán is túl tábor résztvevői 80%-ban visszatérő látogatók. Idén összesen harmincöten ülték körbe az asztalokat, és mélyedtek el harisnyatechnika rejtelmeiben.
– Nagyon szeretek itt lenni. Szinte a kezdetektől visszajárok. Mindig tanulok valamit, kisebb-nagyobb sikerrel. Van, amit utána persze nem veszek elő, de olyan is akad, amit később előszeretettel forgatok. Nekem ez a néhány nap jelenti a nyaralást, sajnálnám, ha egyszer vége szakadna – árulja el dróttal és a harisnyával bíbelődve Sörös Lajosné Katika, aki Bács-Kiskun megyei Tázlárról jár vissza a táborba.
A harisnyatechnika mestere Szabó Zsóka volt. A besenyszögi alkotó számára a technika nem csak hobbit és megélhetési forrást jelent, hanem esélyt az újrakezdésre és a talpraállásra.
– A fiammal vagyok otthon ápolásin, és valamivel le kellett kötnöm magam. Az én kezemet is műtötték, és tornáztatnom kellett. Így találtam rá erre a technikára, és beleszerettem. Nekem senki sem segített, mindent internetről tanultam. Ma már látom, hogy a határ a csillagos ég. Bármit meg lehet ebből a néhány anyagból csinálni, és mindig van hová fejlődni – avat be az első ránézésre bonyolultnak tűnő műveletsor alapjaiba.
Hozzátette, bárkinek szívesen átadja tudását, az már úgyis egyéntől függ, van-e elég affinitása és kitartása hozzá. Ő ebben tudott igazán kiteljesedni, és ma már a megrendelések is mindennaposak. Az örök csokrok ugyanis minden alkalomra kiváló ajándéknak bizonyulnak, és a művirággal ellentétben nagy előnyük, hogy magyar kézműves termékek.
A szombati napon három egyszerű alapanyagból, drótból, cérnából és harisnyából liliom, rózsa, orchidea és amarilliszcsokrokat varázsoltak a vázákba a táborozók. Közben jó szokás szerint véleményt és ötletet cseréltek, szükség esetén pedig egymásnak is segítettek.
– A táboron kívül mi minden héten összegyűlünk a klubhelyiségben. Van, aki hímez, mások a saját aktuális varrásukat folytatják. Sajnos nem túl jó a megvilágításunk, ezért olyanok is akadnak, akik csak beszélgetni térnek be hozzánk. Igazi csajos kis tereferéről van szó, kézimunkával fűszerezve – osztja meg a szakkörvezető szorgos mindennapjaik részleteit.
A 15 esztendős klub tervei között szerepel az is, hogy egy nagyszabású kiállítást rendeznek a jubileum tiszteletére. A Tessedik Sámuel Múzeum felújítási munkálatai miatt azonban a dátumot egyelőre nem jelölték ki, abban bízva, hogy jövőre ők is helyet kapnak a megújult épület falai között.
