G.E.
A Cervinus Teátrum új bemutatójára készülve a sajtónyilvános olvasópróbán a rendező, főszereplő mellett két színművészt is megkérdeztem a szerzőhöz való viszonyáról. Szemerédi Bernadett Ilonkát, Timkó János a Zeneszerzőt alakítja majd az előadásban.
– Betti, a januári felolvasószínházban is Ilonka szerepét alakítottad, ami nagyon jól sikerült, jól állt a szerep. Úgy éreztem, örömmel, szeretettel bújtál Ilonka bőrébe… Miért szereted Molnár Ferencet?
Szemerédi Bernadett: Valóban szeretem Molnár Ferenc írásait. Érdekes, először színházban találkoztam a drámáival, s csak később olvastam őket. Még Szegeden, talán a gimnáziumi évek alatt láttam Molnár Ferenc Játék a kastélyban című darabját, s az a finom, előkelő humor, ami a szövegből áradt, magával ragadott. Az a sajátosan molnári, intellektuális humor, amin ugyan nevetünk, ha a felszínt karcoljuk, de a mélyebb rétegekben ez a látlelet már nem is annyira kacagtató. Az első előadásélmény után elkezdtem Molnárt olvasni, és a Liliom abszolút kedvenc lett. Később Guelmino Sándor rendezésében meg is elevenedett előttem a Pesti Magyar Színház deszkáin. Az Akadémián a felettünk lévő osztály Az ibolyát mutatta be vizsgaelőadásként. Beleszerettem a női karakterek sokszínűségébe, a (színész)női rafinéria, kellem, észjárás árnyalt ábrázolásába. A Liliom és Az ibolya a kedvenceim, de néhány hónappal ezelőtt a Sárközy és Kővári vetélkedéséről szóló jelenet is a szívemhez nőtt, volt szerencsém benne játszani.
– Ilonka karakterét milyennek látod?
Szemerédi Bernadett: Ilonka egészséges, zsigeri női “eszközökkel” csavarja az ujja köré a férfiakat. Nem akar rafinált lenni, nem akar manipulálni, mégis sikerül neki. Természetes, ösztönös, tiszta, üde színfolt egy feslettnek, mesterkéltnek ábrázolt világban. Ő valóban egy aprócska, illatos, neveletlen vadvirág. Nagyon várom a vele való ismerkedést a próbafolyamat során. Úgy érzem, Ilonkában egy kicsit benne vagyok én is, amikor vidéki lányként belecsöppentem a nagyváros és az ellentmondásos színházi világ forgatagába. Alig várom, hogy azok a zseniális mondatok, amelyeket a szerző Ilonkának szánt, általam szólalhassanak meg – a maguk nagyszerű egyszerűségében. Izgalmas időszak előtt állok, azt hiszem.
– János, te szereted Molnár Ferencet?
Timkó János: Persze! Azért mert időtálló. Az emberi természettel foglalkozik, ezért ma is halhatatlanok, igazak a művei. Ráadásul azokat az emberi tulajdonságokat fogja meg, ami nem változik az emberekben, de az emberi léthez tartozik.
– Játszottál már Molnár darabban?
Timkó János: Igen, a vizsgaelőadásom a Liliom volt, Liliom szerepe – 14 éve… Ma színészileg érettebben örömmel eljátszanám ismét.
– Az ibolya Zeneszerzőjét milyennek látod?
Timkó János: Más karakter. Minden szerepet el kell tudni játszani, legjobb tudásunk szerint, hiszen ez a munkánk. Ha a civil életemből indulok ki teljesen más, mint amilyen én vagyok. Pont ezért jó, ez a szépsége, hogy szürke, mégis érdekessé kell tenni, meg kell tölteni élettel. Az egyszerűsége a Molnár daraboknak – amit Gyuri (Korcsmáros György rendező) is mond – a szépsége, amit apró mozdulatokkal kell széppé tenni…
– …ez a varázslat…
Timkó János: Igen! Molnár olyan karaktereket ír, amit ha túljátszunk nem jó, pont ilyen pici dolgok vannak és minél több apró dolog van, annál színesebb a karakter. Molnár természetes mondatokat ír, ezért természetesek a karakterei is.
– Melyik a kedvenc Molnár darabod?
Timkó János: A Liliom!
– Korábbi beszélgetéseinkből tudom, hogy több hangszeren játszol, köztük van a zongora is, ebben az előadásban lesz lehetőséged megszólaltatni a hangszert?
Timkó János: Igen, zongorázom majd.
– Kívánom, hogy mindketten eljátszhassátok Molnár Ferenc Liliom című darabjában – János újra – Liliomot, Betti Julika szerepét! Köszönöm a beszélgetést, kellemes próbafolyamatot kívánok nektek – most Az ibolyához!
Galambos Edit
A fotót Babák Zoltán készítette.
