Igaz volt a szólás, legalábbis az első része. A Szarvasi Amatőrcsillagászok Baráti Körének a legutóbbi klubfoglalkozásán ugyanis a Napra lehetett nézni, bár kizárólag speciális műszerrel. A coronado típusú naptávcsőhöz a Szarvasi Városi Könyvtárnak egy korábbi pályázati forrásból sikerült hozzájutnia, augusztus 31-én pedig újra bevetették. Bagi László asztrofotós segített jobban megismertetni a Naprendszer központi csillagát, melynek a felszínén 5-6000 Celsius fok uralkodik.
– A Földtől kb. 150 millió km távolságra van, ami fénysebességgel számolva 8,3 percet tesz ki. Csillagászati szempontból azért érdekes, mert kedvező légköri viszonyok esetén nagyon sok minden megfigyelhető rajta. Igaz, ezúttal sajnos napfoltokat és protuberanciákat nem láttunk, de a felszínt és a kisebb elváltozásokat ezzel a nagy teljesítményű távcsővel kiválóan meg lehetett szemlélni – avatott be a távcsövön keresztül első ránézésre csak izzó vörös korongnak látszó égitest rejtelmeibe.
Hozzátette, az asztrofotózáshoz hasonlóan a Nap alapos tanulmányozása is türelemjáték. Az állandó légköri változások miatt ugyanis csak nagyon rövid időszakokban lehet értékelhető dokumentációkat készíteni, ráadásul a megfigyelésére vállalkozónak rendkívül költséges műszaki háttérrel kell rendelkeznie.
Dr. Dezső István, a klub jelenlegi vezetője az észlelést követően a csillagképek elméleti alapjairól beszélt a hallgatóságnak. Elöljáróban elmondta, a Nemzetközi Csillagászati Unió 1928-ban hozott határozatot az egyes csillagképek területének pontos meghatározása, egységesítése érdekében. Eszerint az éggömböt 88 részre osztották, melyből az északi részen 26, az Egyenlítőn 17, a déli félteként pedig 45 csillagkép található.
– Ahhoz, hogy ma mi egy vonalas csillagképből egy ábrás csillagképet lássunk, ahhoz rendkívül nagy képzelőtehetség kell. Vegyük pl. az Ikrek csillagkép két alakját, Castort és Polluxot, akiket nehéz belelátni a csillagok halmazába. Az őseink ilyen szempontból biztos nagyobb tehetséggel voltak megáldva – mondja az orra alatt bazsalyogva dr. Dezső István.
Rámutatott, a tájékozódást az északi sarkcsillagnál érdemes kezdenünk, amit a Nagy Göncöl hátsó két csillagának képzeletbeli meghosszabbításával találunk meg. Az állandóan mozgásban lévő égbolton vannak további ún. cirumpoláris – állandóan látható – csillagképek. Ezek közé tartozik a Kis Göncöl, a Cassiopeia, a Draco, a Cepheus és a Camelopardalis.
A csillagok szerelmesei emellett minden évszakban megtalálhatják kedvenceiket. Nyáron pl. az egyik leglátványosabb együttest a Nagy Nyári Háromszögként elhíresült alakzat jelenti, melynek legfényesebb csillagai az Altair, Deneb és a Vega. A Nagy Nyári Háromszög kifejezést az 1950-es években Sir Patrick Moore brit csillagász népszerűsítette, jóllehet nem ő használta először. Oswald Thomas osztrák csillagász 1920-ban Nagy Háromszög néven illette az alakzatot, később Nyári Háromszögként emlegette. Tavasszal a hollót (Corvus), télen a vadászt (Orion) érdemes megfigyelni, amelyeket fényes csillagaik miatt könnyedén felfedezhetjük az égbolton.
A klubvezető ígérte, az érdeklődőknek a jövőben gyakrabban lesz lehetőségük az eget pásztázni, és távcsövön keresztül ismerkedni a bolygónkat körülvevő csodákkal.
