Hegedűs Éva
– Ha hallgatják a gyerekek, nem mindig értik, viszont nagyon szeretik nézni a Magyar Népmesék sorozatot – állítja Sztrehovszki Mária pedagógus. Hozzátette, a mesék végigkísérik az alsós éveket, és nagy szerepük van a gyerekek olvasóvá nevelésében, az élethez szükséges „hamuba sült pogácsa” megtalálásában. Ehhez a tanulási folyamathoz járult hozzá az a játékos vetélkedő is, amelyet a Tessedik Sámuel Múzeum minden évben a népmese napja alkalmából hirdet meg.
Horváth Mariann múzeumpedagógus a jeles nap hátteréről elmondta, a Magyar Olvasási Társaság javaslatára 2005 óta Benedek Elek születésnapja, szeptember 30-a a népmese napja. Célja, hogy a népmesék fennmaradjanak, az élő bölcsesség továbböröklődjön, és a mesékben elrejtett kincseket a felnövekvő generáció is felfedezze. Az intézmény ezeknek az ismereteknek a továbbadásához játékos formában járul hozzá. A vetélkedőt kiemelten 3-4. osztályosok számára hirdetik meg, amelyre idén a Benka Gyula Evangélikus Általános Iskola valamennyi érintett osztálya jelentkezett.
Szeptember 25-én a 3. C osztály tanulói gyürkőztek neki a feladatoknak, melyeket a mesékből kiindulva próbáknak kereszteltek el. Tündérország, Bergengócia, Óperencia, Üveghegy, Hetedhétország legénységének ügyességi és elméleti akadályokat kellett legyőzniük. Többek között képzeletbeli apróhirdetések feladói után kutattak, Hamupipőkéhez hasonlóan lencsét válogattak, népmesei címekkel Activityt játszottak, vagy épp Csizmás kandúr 45-ös lábbelijében futottak.
A múzeum – az előző évekkel ellentétben – ezúttal házhoz ment. A prózai okot az jelentette, hogy a két napon keresztül tartó program nyitó napján nem volt kedvező az időjárás, ezért az intézmény dolgozói úgy döntöttek, ők maguk kerekednek fel. Ez több szempontból pozitív fogadtatásra talált. Egyrészt a múzeumig tartó séta nem vette el az időt a vetélkedőből, másrészt az osztályok egy-egy rendhagyó irodalomóra erejéig ki tudtak lépni a hagyományos tanórai keretekből.
– Én mindig egy kis bevezetővel kezdem, és felteszem azt a kérdést, hogy ki az, akinek otthon olvastak vagy még olvasnak mesét. Hál’Istennek zömmel azért fel szokták nyújtani a kezüket, aminek nagyon örülök. Az internet, számítógép és a televízióban látott mesék világában ugyanis a népmesékre egyre kevesebb figyelem jut. Az óvodában és az általános iskola alsó tagozatában szerencsére még rendszeresen előkerülnek a népmesék. Nagyon fontosnak tartom, mert ezáltal a gyerekek azonosulnak pl. a legkisebb királyfival, megküzdenek a saját belső sárkányukkal, s olyan útravalót kapnak, amelyet később bármikor elő tudnak húzni a tarsolyukból – mutat rá a népmesék legfontosabb tanulságaira a múzeumpedagógus.
A mesehősökhöz hasonlóan a gyerekek többségében jól vették az akadályokat. A legnagyobb derültséget a csizmában futás jelentette, különösen, amikor húsz számmal kisebb, vékonyka lábacskákra került a békebeli lábbeli.
A vetélkedőben közel százhúszan vettek részt. A gyerekek valamennyiben hűtőmágnest és könyvjelzőt kaptak ajándékba, a legügyesebb csapatok pedig egy jegyzetfüzettel is gazdagabbak lettek.
