Október 6-a gyásznap. Ilyenkor az állami lobogót félárbócra engedik, a középületekre kitűzik a gyászlobogót, az iskolákban megemlékezéseket tartanak. Szarvason egy nappal korábban, október 5-én, 15 órakor várták az emlékezőket a Zenepavilonhoz. Molnár Eteléné, a Benka Gyula Evangélikus Angol Két Tanítási Nyelvű Általános Iskola igazgatóhelyettese köszöntőjében rámutatott, ezek a hősök a magyar szabadság szent ügyéért harcoltak, és végül a véres megtorlás áldozataivá váltak.
Az intézmény tanulói és énekkara versekkel és dalokkal hozták közelebb a történteket a hallgatósághoz, majd Hodálik Pál alpolgármester lépett a mikrofonhoz. Hangsúlyozta, ezek az emberek önként vállalták a halált egy nemzetért, amely sokuknak nem is az anyanemzetük volt. Az azonos célba vetett hitük mégis összekötötte őket.
Feltette a kérdést, hogy vajon miért van szükség gyásznapokra, illetve szükségünk van-e rájuk egyáltalán. Kölcsey Ferenc szavaira utalva megfogalmazta, ezek a napok magunkba szállásra, önismerésre, erőkifejtésre késztetnek bennünket. Hozzátette, mi, magyarok az elmúlt időszakban megtanultunk, hogy számunkra mindennél fontosabb a szabadság, tudunk és akarunk érte összefogni. Az 1848-49-es szabadságharc véleménye szerint nem volt hiábavaló küzdelem, mivel a forradalom előtti állapotokat többé már nem lehetett visszaállítani, s a bukás ellenére a nemzetben tovább erősödött a függetlenség eszméje.
Valastyán Balázs történész a pedagógus szemüvegén keresztül mutatta be az eseményeket. Rámutatott, fiatalon ő sem értette, miért ilyen fontos október 6-a, csak később eszmélt rá a dátum jelentőségére. Felismerte, bár az aradi 13 különböző nemzetiségi hovatartozású és társadalmi rangú volt, a közös ügy mellett képesek voltak a végsőkig kitartani.
Áttekintést adott az 1848-49-es eseményekről is, keresve a választ arra a kérdésre, mi vezethetett a kegyetlen megtorlásokig. Mint mondta, az osztrák udvar rövidlátása sodorta az országot olyan háborúba, melynek célja a magyarok részéről az áprilisi törvények érvényesítése volt. 1848 decemberében azonban Ferenc József személyében új uralkodó került a trónra, aki az abszolutizmus híveként nem tűrt ellentmondást, és kísérletet tett hazánk beolvasztására. Erre reagálva április 14-én a magyarok kimondták a Habsburg-ház trónfosztását. Az uralkodó végül az orosz cárhoz fordult segítségért, és együttes erővel verték le a magyar szabadságharcot.
– Ha a megtorlás száraz adatait nézzük, akkor 130 kivégzett mellett több százan kerültek börtönbe, több ezer magyar honvéd pedig a császári seregbe lett besorozva. Azonban ezek mögött az adatok mögött érző, lélegző emberek vannak, mindannyian egyedi sorssal. Ami összekötötte őket, az egy olyan jövő, amelyért képesek voltak összefogni, félretenni meggyőződéseiket egy nagyobb cél érdekében – zárta gondolatait.
Az ünnepség végén Horváth Z. Olivér parókus lelkész imádsággal emlékezett a történelem nagy alakjaira, majd az önkormányzat, az intézmények és a civilek képviselői koszorúkat helyeztek el az Aradi Vértanúk emlékoszlopánál.
