Hegedűs Éva
– 1956 soha el nem múló felelősséget tett a vállunkra – kezdte köszöntőjét Hodálik Pál alpolgármester a Cervinus Teátum kamaratermében tartott települési megemlékezésen. – Nekünk, a szabad Magyarország polgárainak nagyobb gonddal és tisztább lélekkel kell őrködnünk nemzeti létünk méltósága fölött.
Rámutatott, a 62 évvel ezelőtt történtek mindenkinek mást jelentenek. Mindazonáltal egyre fogy azoknak a száma, akik hitelesen tudnak mesélni az októberi eseményekről. A forradalom szele az egész országot megmozgatta, és Szarvasra is eljutott. Név szerint említette Szarvasi Györgyöt, Lászlóffy Istvánt, dr. Csicsely Mihályt, Kiszely Mihályt, Madarász Istvánt, dr. Falusi Imrét és dr. Magyar Károlyt, akikre ilyenkor ugyancsak emlékeznünk kell. Hozzátette, sajnos ezt követően még több mint három évtizedre volt szükség, hogy az ország végleg megszabaduljon a diktatúrától és az idegen elnyomástól.
Hangsúlyozta, az utódok felelőssége, hogy az örökséget megőrizzék, és gondoskodjanak arról, hogy ez a világ soha ne térjen vissza többet.
Dankó Béla országgyűlési képviselő úgy fogalmazott, tartozunk évente egy-egy megemlékezéssel elődeinknek, noha ezt nem egyfajta adóság törlesztéseként éljük meg, hanem a hazánk történelmét alakító hősök előtti tiszteletadásként.
– Azt az államiságot ünnepeljük ma, amiért apáink, nagyapáink szembeszálltak az akkori Európa legnagyobb és legzsarnokibb katonai hatalmával, a Szovjetunióval. Ezért jelenthetjük ki ma, hogy október 23-a magyar nemzeti büszkeség, a magyar nemzeti önrendelkezés ünnepe. Olyan nemzeti büszkeség, ami koránt sem jelent nemzeti gőgöt, s nem jelent historizálásba hajló nemzeti romantikát sem. A történelmi múlton való elmerengés nem a cselekvő nemzetek ismérve. 1956 legnagyobb erénye is az volt, hogy tettekben, és nem nagyjaink megidézéseben keresték a kiutat – mutatott rá a fordulatot hozó napok jelentőségére.
Hangsúlyozta, a forradalom a bátorság, az összetartozás, a jövőért vállalt felelősség példája volt. Úgy véli, ma étértékelődött a nemzeti lét és a nemzeti büszkeség fogalma. A nyugati országok egy része feladja keresztény gyökereit, kulturális és vallási alapjait, a szuverenitást és lassan gazdasági önállóságát is.
Azért fájlalja ezt különösen, mert a történelem viszontagságos idejében általában a magyarok voltak az első vonalban, és ma sincs ez másképp. Ezt igazolja, hogy Magyarország tett először lépéseket a kontinenst elárasztó menekülthullámmal szemben.
Egyedülállónak értékelte, hogy egy ország több mint ezer éven keresztül követi államalapítója szándékait, még ha az idáig vezető út nagyon rögös is volt. Sok áldozatra, munkára és küzdelemre volt szükség, különösen azokban az időkben, amikor hazánk a demokrácia és a diktatúra mezsgyéjén egyensúlyozott.
Úgy érzi, az országnak ma egy keresztény Európában kell hitelesen megjelenítenie a keresztény nemzet eszméjét, ami – elődeink példájából tanulva – hit, elhatározás és cselekvés nélkül nem sikerülhet. ’56 történései és a jelen között véleménye szerint egyfajta hasonlóság is feszül, amiből erőt meríthetünk.
– A párhuzam legmarkánsabb eleme, hogy ismét csak magunkra számíthatunk a küzdelemben. Ám ezt úgy is értelmezhetjük, hogy egymásra számíthatunk, és összefogva ki is kell állnunk céljaink, eszménk és hitünk mellett – húzta alá.
Hozzátette, az itt és most tetteket jelent, amik elől gyávaság és felelőtlenség kitérni. S bár a történelem későn mond ítéletet, ez senkit sem mentesít a cselekvéstől.
Az ünnepség második felében Bardon Ivett, László Bernadett és Ragány Misa, a Cervinus Teátrum művészei versekkel és dalokkal pendítették meg az események érzelmi húrjait. A résztvevők ezt követően fáklyákkal vonultak a Templomkert ’56-os emlékoszlopához, ahol az önkormányzat, az intézmények és a civil szervezetek képviselői elhelyezték az emlékezés koszorúit.
