Zene is volt meg nem is – talán ezért keresztelték el a Chován Kálmán Művészeti Alapiskola új kezdeményezését Zenebonának. Az eseményen ugyanis a hangszerek nem a megszokott módon és formában szólaltak meg, hanem leginkább egy-egy játék vagy mese kellékeként. A májusban indított programot a zeneiskola pedagógusai a legkisebbeknek szánták, hogy ezáltal megismertessék őket a hangszerek színes tárházával, és megszerettessék velük a zene birodalmát. A folytatásra október 16-án, kedden került sor.
– Nagyon fontosnak tartom, hogy ne csak a testet, hanem a lelket is neveljük. Ehhez a zene kitűnő eszköz. Legutóbb, amikor itt jártunk, a gyermekeim nagyon jól érezték magukat. Korábban eszükbe sem jutott, hogy a hangszerekkel állathangokat is lehet utánozni. Abban bízom, hogy valamelyik megtetszik majd nekik, és a zenetanulásba is bele szeretnének kóstolni – újságolja Darida-Szabó Barbara, majd szoktatva magát a gondolathoz hozzátette, a hangszerek tesztelésénél egyelőre úgy tűnt, hogy a dob lesz a befutó.
A délután ezúttal is egy mesével kezdődött. Az érdeklődők a Kiskakas gyémánt félkrajcárja című klasszikust hallgathatták meg, s a jól ismert, visszatérő részeknél ők is bekapcsolódtak a történetbe.
– Vannak olyan hangszerek, amelyeket mindenki ismer. Ilyen a zongora, a gitár, a hegedű és a dob. A többit nem nagyon ismeri ez az 5-8 éves korosztály. Én hiszem, hogy ha valaki eljön egy ilyen rendezvényre, a hangszer kiválasztja magának a gyermeket. Ha pedig megpendül az a bizonyos húr a szívében, akkor már kap egy irányt arról, hogy min érdemes megtanulnia játszani – vélekedik Körösparti Ágnes igazgató-helyettes.
Hozzátette, hisz Kodály Zoltán szavaiban, mely szerint mindenki fejleszthető. Természetesen fontos a ritmusérzék, hallás, de mindenki eljuthat egy olyan szintre, amikor már átérezheti a muzsikálás örömét.
Brachna Irén igazgatónő elmondta, a 2018-2019-es tanévben 387 gyermek iratkozott be az iskolába, és összesen 441 félét tanulnak, tehát jónéhányan több tanszakra is járnak. Közülük 205 zenész tanuló van, ami megegyezik az előző évek átlagával. Mindazonáltal a létszámban évről évre némi csökkenés tapasztalható, amit részben a demográfiai adatokkal, részben pedig a gyerekek túlterheltségével magyaráz.
Ezzel együtt azt is látják, hogy egy-egy komolyzenei televíziós tehetségkutató műsor kihat a jelentkezésekre is. Sajnos azonban a tendencia ezzel csak némileg kompenzálható, s egyre kevesebben fedezik fel a művészeti oktatás jelentőségét.
Abban bízik, hogy a Zenebonán keresztül sikerül a szülőkhöz is eljutniuk, akik majd partnerek lesznek a gyerekek ilyen irányú fejlődésében. Meggyőződése ugyanis, hogy nem a leendő növendékeket, hanem az anyukákat és apukákat kell megnyerniük, így remélhetőleg a következő évi beiratkozásra is visszahozzák szemük fényét.
A háromrészes sorozat jövőre folytatódik. Az utolsó alkalom egybeesik az intézmény nyílt hetével, ami alkalmat ad arra is, hogy az előrehozott beiratkozás keretében már április végén jelentkezzenek a gyerekek a művészeti iskolába.
