Tíz éve indult útjára a Tessedik Sámuel Múzeum jeles napokhoz kötődő rendezvénysorozata. Azóta sokan kinőttek a programból, míg évről évre gyarapszik azok száma is, akik újként fedezik fel a családi délutánt. Mellettük olyanok is akadnak, akik idén egy új szemszögből ismerték meg a Márton-napi hagyományokat, és segítőként kapcsolódtak be a november 10-i eseménybe.
– Már egészen kicsi koromtól itt vagyok, gyakorlatilag 10 éve visszajárok. Luca napkor is eljöttem, mert nagyon jól érzem magam. Emlékszem, mindig mindent kipróbáltam, sokat kézműveskedtem, de az óriás társasjáték volt a kedvencem. Imádtam – nosztálgiázik a ma már középiskolás éveit taposó Luca, aki a közösségi szolgálat részeként segített a kisebbeknek eligazodni a kínálat között. – Érdekes látni, hogy mennyi előkészülettel jár egy-egy ilyen nap azért, hogy mi jól érezzük magunkat.
A múzeumi fejlesztés miatt másodízben már a Ruzicskay Alkotóházba invitálták a családokat, hogy kézműves foglalkozásokkal, lúdtollal való írással, lúdgégetészta készítéssel és óriás társasjátékkal hangolódjanak a jeles napra. A szűkebb tér ellenére az intézmény munkatársai megoldották, hogy egyetlen kelléket se kelljen nélkülözniük a családoknak: az előtérben teát és zsíros kenyeret lehetett fogyasztani, valamint a kézműveskedés és a mézeskalács készítés is itt kapott helyet, a belső helyiségben pedig a társasjátékot helyezték el.
– Tíz év hosszú idő, de azért próbálunk mindig megújulni. Bevallom, most már néha előfordul, hogy elővesszük a korábbi ötleteinket is, hiszen az elmúlt években átalakult a családi délután közönsége is – emlékszik vissza Horváth Mariann múzeumpedagógus a kezdetekre. – Azt vesszük észre, hogy nagyon szeretnek a családok alkotni. Nem feltétlen a hagyományok állnak az első helyen, inkább ezek a napok sok esetben alkalmat teremtenek az együttlétre. Jó látni, ahogy a szülők, nagyszülők a gyerekekkel együtt tevékenykednek, és eltöltenek egy hangulatos délutánt a körünkben.
A rendezvénnyel párhuzamosan az intézmény ezúttal is házhoz ment, vagyis igény esetén bekopogtatott az általános iskolákba. Örömmel tapasztalták, hogy egyre több kisgyerek ismeri Márton püspök életét, jócselekedeteit, a naphoz fűződő népszokásokat és hiedelmeket, ami vélhetően részben a pedagógusoknak, részben pedig a múzeum eddigi munkájának köszönhető.
Újdonságként idén a kíváncsiskodók polifoamból készült lúdlábat köthettek a talpukra, és bemászhattak egy kisebb libaólba is. Mindemellett az őszi munkálatokról is képet kaphattak. Az elszórt kukoricamagvakat követve bárki könnyedén rálelhetett az egyik sarokban elhelyezett hagyományos morzsolóra, ami körül folyamatosan tüsténkedtek a „kis napszámosok”. Az elvégzett munka jutalmaként libát lehetett tömni, ill. különböző színű és méretű magvak felhasználásával terményüveg is készülhetett. A bejáratnál mindenkit egy játékos diótörő fogadott, amelynek használatához nem csak erőre, hanem pontos ütemérzékre is szükség volt. Természetesen a dióbelek sem mentek veszendőbe, egytől egyig a gyerekek pocakjában landoltak.
A rendezvényen – részben a jó időnek is köszönhetően – közel százan vettek részt. A múzeum dolgozóinak nem sok idő jut a pihenésre. Legközelebb december 8-án a Luca-napi hagyományok és a karácsonyi készülődés jegyében lehet az alkotóházban egy emlékezetes délutánt eltölteni.
