Nádházy Péter Ady Endrétől választott versével, a Havas Krisztus-kereszt az erdőn cíművel kezdődött az idei adventi ünnepsorozat Szarvason. A Cervinus Teátrum művésze az alkalomhoz illő versválasztása után Schubert Ave Mariájával folytatta, majd a délután háziasszonya, Szigeti Netti Lázár Zsoltot kérte fel, hogy csomagolja ki ünnepi gondolatait. Az evangélikus esperes visszaemlékezett az adventi koszorú, az adventi kalendárium, illetve a szarvasi jászol történetére, majd a városunkban vendégeskedő teológushallgatók kórusa énekelt egy dalt.
– Az igazi adventet gyermekek nélkül el sem tudnánk képzelni. Az advent, a várakozás, az valahogy az ő életükhöz is hozzákapcsolódik, ahhoz a gyermeki kíváncsisághoz, gyermeki várakozáshoz. Most, amikor együtt vagyunk ezen a gyönyörű alkalmon, amikor szokásoknak megfelelően meggyújtjuk ezt a gyertyát, hogy jelezzük, hogy itt van advent első vasárnapja, az eljövendő várakozásának első vasárnapja, akkor gondoljunk ezekre a gyermekekre, az ő hitükre, és próbáljunk meg mi is ilyenek lenni, valahogy átélni ezt a gyermeki várakozást, ezt a gyermeki hitet. Nagyon nagy szükség van arra, hogy ebben a világban mi is átéljük a csodát – kérte a körülötte állókat az esperes, mert mint mondta, tapasztalatai szerint ilyenkor mindenki nyitottabb a csoda átélésére és megélésére.
Hodálik Pál az utolsóként szót kapók nehézségeivel küzdve állt a mikrofon elé, hiszen Szigeti Netti kérdéseire az előtte szólók szinte mindent elmondtak már az adventtel kapcsolatban.
– Egész évben rohanunk, megyünk, jövünk, nem állunk meg. Advent és a karácsony az, amikor egy kicsit le kell lassulni, el kell gondolkodni azon, hogy mi történt az elmúlt egy esztendőben, vajon mindent megtettünk-e szeretteinkért, barátainkért, ismerőseinkért és ilyenkor az ember olyan, hogy megpróbálja ezeket a dolgokat kicsit bepótolni – vallotta be alpolgármesterünk, aki kinyilvánította, hogy véleménye szerint a szarvasiak nagyon jó közösséget alkotnak.
