December 6-án ismét megérkezett Szarvasra az igazi Mikulás. Elkísérte őt Hodálik Pál alpolgármester. Vagy fordítva.
A Zenepavilonnál hatalmas gyerektömeg várta a pirosruhás vendéget, aki tavaly óta mintha ismét felszedett volna pár kilót. Köszöntötte Hevesi Imit, akivel mint mondta, legalább már 35 éve tettestársként működnek együtt.
De ez a mai látogatás kicsit más volt, mint az eddigiek. Az igazi Mikulás az idén mintha feszültebbnek tűnt volna. A Mikulás segítői szakszervezetének lapja, az Arktinen Uutiset szerint a munkakörülményeire fordítható keretet a Mikulás-csomagokat szállító futárszolgálatok rohamos elterjedésére hivatkozva megvágták. A Sarkvidéki Hírmondó azt is tudni vélte, hogy a rajta végzett költségcsökkentésnek része volt az is, hogy az idén Rudolf és kollégái helyett lóvontatta hintót biztosítottak csak neki arra hivatkozva, hogy úgysem lesz hó, de ő ezt személye elleni intrikának vette. Ennek következtében késett is 15 percet, ami azt is jelentette, hogy valószínűleg túlóráznia kell, nyilván túlórapénz nélkül.
Cserébe viszonylag gyorsan kirobbantott egy diáklázadást azzal, hogy elárulta, hogy az ő gyerekkorában szó sem volt arról, hogy napi nyolc órát kellett a padban ülni, hanem csak négyet.
– Maximum öt órát, és megtanultunk írni, olvasni, verselni, táncolni is, képzeljétek el! – öntötte az olajat a tűzre az igazi Mikulás. – Hát hogy van ez? Ti mennyit vagytok ma az iskolában? Hát ha tehetném, igazolást írnék arról, hogy ezután csak napi három órára kelljen bemenni, mert már annyit tanultatok.
Itt kórusban felhangzott az “Éljen! Éljen! Éljen!”, mire a pirosruhás bajkeverő feltette a kérdést:
– Akkor mit választotok? Szaloncukrot, vagy azt, hogy adjak igazolást a napi három óráról?
– Igazolást! Igazolást! Igazolást!!! – jött a kórus a színpad környékéről. A helyzet kezdett meleg lenni.
Hodálik Pál alpolgármester, mint a szavazatszámláló bizottság elnöke kijelentette: Ez eldőlt!
Ennél a pontnál az Igazi Mikulás rájött, hogy ebből baj lehet, és elkezdett visszakozni, és már úgy vélekedett, hogy meg kellene szavaztatni, mert ő a bekiabálásokból nem vette ki egyértelműen, hogy az igazoláspártiak vagy a szaloncukrosok győztek. Ki is tűzte a referendumot a téli szünetre, de ha valami törvényességi akadály miatt mégsem lehetne ilyen rövid idő alatt szabályszerűen megejteni a kiírást, akkor a tavasziban, mondta.
Miután érezte, hogy síkos talajra tévedt, attól tartva, hogy elharapózik az elégedetlenségi hullám, gyorsan segítségül hívta Hevesi Imit, hogy amíg ő zenével eltereli a gyerekek figyelmét, ő addig a krampusz segítőivel szaloncukorral leveri a lázadást.
Ezt viszont jól csinálta. A gyerekek pillanatok alatt elfelejtették a háromórás tanítási nap ígéretét. Hááát, ennyi történt ma Szarvason.
