Lázár Zsolt esperes a 76-os ajtó mögött lakó néni történetével kezdte a keddi Angyali reggelek alkalmát, majd utalt Szemenyei Csaba hardver-szoftver hasonlatára, amin bútor összeszerelés közben is gondolkodott.
– Talán az életünk is olyan, mint egy IKEÁ-s bútor. Kell hozzá egy kis füzet, hogy úgy rendesen össze tudjuk rakni, mert hacsak úgy füzet nélkül kezdünk szerelni, akkor lehet hogy egy csomó alkatrész ott marad a kész bútor mellett, és gondolkodunk, hogy na ez hova való – elmélkedett. – Az életünk is olyan, hogy éljük az életünket, de lehet, hogy nagyon sok minden kimarad belőle. Nagyon sok fontos része az életünknek kimarad, ha nem figyelünk oda. Persze úgy is lehet élni, úgy is leélhetjük az életünket, csak akkor az az élet picit más, mert nem erre hívott el az Isten, nem ezért teremtett meg, nem ezért váltotta meg az életedet Jézus Krisztus által, s az akkor egy mulasztás, egy pótolhatatlan mulasztás.
Azoknak, akik nem ismernék az IKEÁ-t, lefordította LEGÓ-ra az előbbi mondatokat.
Lázár Zsolt vendége Hámori Gabriella volt, aki meghatottan, elcsukló hangon állt azon a helyen, ahol megkeresztelték. Ady Endre Krisztus–kereszt az erdőn című versével indította a reggelt és szerteágazó gondolatait szarvasok, Szarvas és a család kötöttek csokorba. Nagyon fontos vers számára Szarvas miatt Juhász Ferenc A szarvassá változott fiú című verse. A szarvas a világ több helyén is felbukkant az életében, olyan lélektani pillanatokban, amikor magányosnak, elszakítottnak érezte magát. Így volt ez magányosan töltött születésnapján is, körülbelül abban a hajnali időpontban, amikor megszületett.
– Meghatottan állok itt, mert nagyon sok szeretet és veszteség is köt ehhez a városhoz. Édesanyám emléke, nagymamám emléke. Édesanyámat nagyon sokan ismerték, nagymamám, édesapám anyukája, Rácz Anna a szentandrási szőnyegszövőben dolgozott, és neki köszönhetem a hittel való megismerkedés útját, az imádság belső hangját, a kapcsolatot Istennel tőle tanultam. Ő jutott eszembe legelőször, amikor meghívást kaptam, hogy beszélhessek önökhöz ma. Édesapám otthon könnyekkel búcsúzott el tőlem, mert talán érzi, hogy nekem ez nagyon sokat jelent számomra – mondta elcsukló hangon.
– Az én életemben életében a hit művészetbe manifesztálódott, ott éltem meg a színpadon nagyon sokszor azokat a pillanatokat, amikor a közösség jobbá tétele, a közösség együtt lélegzése megvalósul. Nagyon sokszor kaptam olyan szerepet, ahol a hit kérdés, az Istennel való kapcsolat keresése kérdés, és a személyes bűnök terhei egyszer csak alkalmat kapnak arra, hogy eltűnjenek, hogy megkönnyebbülhessen a lélek.
Ilyen volt Stuart Mária szerepe, de ilyen az az egyszemélyes darab, Gyarmati Fanni naplója, amit mostanában játszik, mondta. Berlinben megtapasztalta, ahogy a templom színházzá válik, a színház templommá válik.
– A lelkek örökre velünk maradnak, és nem felejthetjük el, hogy honnan jöttünk, miből lettünk – fogalmazott városunk szülötte. – Köszönöm, hogy itt lehetek, nagyon szeretem a szarvasiakat, nagyon szeretem ezt a várost – búcsúzott közönségétől.
