Hegedűs Éva
Egy ötéves gyermek fejéből pattant ki az az ötlet, amely mára nagyszabású karitatív akcióvá nőtte ki magát. Kondacs Jázmin Bíborkának az jutott eszébe, hogy megunt játékaival kiáll a kapu elé, és odaajándékozza őket a szegény gyerekeknek. A gondolatot – némileg megreformálva – tett követte. Édesanyja szólt a családsegítő szolgálatnak és az ismerőseinek. Még több játékot gyűjtöttek, majd advent időszakában valamennyit elvitték az egyik helyi élelmiszerbolt elé. Az adományokból bárki vehetett, ráadásként pedig egy kis harapnivalóval is kedveskedtek számukra.
– Azt látom, hogy sokan csak magukra gondolnak. Eszükbe sem jut, hogy egy apró gesztus, mint pl. egy ölelés mekkora ajándék lehet. Az én korosztályomra ez különösen jellemző, ezért remélem, hogy az akció sokakban megmozgat valamit – árulja el a 12 éves Bibi, aki maga sem hitte volna, hogy hét évvel ezelőtti mondataival hagyományt teremt a településen.
A szervezők ráadásként egy ölelést is mellékeltek. A hatást erősítve az előző években Kondacsné Fazekas Éva, Bíborka édesanyja ezt egy pihepuha macijelmezbe bújva tette meg. Idén az álca elmaradt, de csak azért, mert a lányának annyira a szívéhez nőtt a ruha, hogy ma már pizsamának használja. Az ölelés azonban változatlanul mindenkinek járt, viszonzásként pedig nem egyszer könnycseppek gördültek le a járókelők arcán.
– A reggeli órákban először az anyukák érkeztek a gyerekekeikkel. Később az idősek és az egyedülállók is megtaláltak bennünket. Főként az idősebbek várják nagyon az ölelést, van, aki kifejezetten ezért jön el hozzánk. Van olyan is, aki félve húzódik el. Ez nem tudom, miért van. Talán otthon ritkábban mutatták ki iránta az érzéseiket – beszél a tapasztalatokról az önzetlen anyuka.
Hozzátette, úgy érzi, a segítők részéről is egyre nagyobb az összefogás. Vállalkozók, intézmények és magánszemélyek is tesznek felajánlásokat, így jelentős mennyiségű ajándékot tudnak szétosztani.
– Úgy tűnik, az emberek egy kicsit elfáradnak karácsonyra. A protokolláris rendezvényekből egyre több van, ha azonban a tartalmát nézem, az ellenkezője igaz. Ez a mai nap arról szól, hogy a heteken keresztül gyűjtött adományokat elhozzuk ide a bolt mellé. Sok magányos és még magányosabb emberrel találkozunk, megöleljük őket, majd megkínálunk mindenkit egy kis süteménnyel és forró teával. Ez az egésznek a lényege – újságolja az egész nap a helyszínen szorgoskodó Hrncsjárné Dorogi Mária.
Örömmel tapasztalja, hogy karácsonyra sokan újra hazatalálnak. A falu megtelik fiatalokkal, akikhez hazahúz szülőföldjük és a családjuk iránt érzett szeretet. Szerencsére azt is látja, hogy vannak olyanok is, akiket nem csábított el a nagyváros és a külföldi munkalehetőség. Ők a mindennapi kemény küzdelmet választották, bízva abban, hogy Békés megye is hamarosan elindul a felemelkedés útján. Véleménye szerint ők a település jövőjének zálogai.
Az adományok a déli órákra látványosan megfogyatkoztak, de a megmaradt mennyiség sem veszett kárba. Az ötletgazdák eljuttatták a családsegítő szolgálathoz, akik a rászoruló családok karácsonyfája alá tették őket.
