Nem létezik Szent Grál vagy minden problémát megoldó gyógyír, ha párkapcsolatról van szó – vallja Frankó Tünde kineziológus. Mindennek az alapja az önismeret, vagyis hogy tisztában legyünk saját vágyainkkal és elvárásainkkal. Érdemes ezeket a kapcsolat elmélyülésekor őszintén feltárni a párunk előtt, így nem évek vagy évtizedek múlva derül ki, hogy valami hiányzik a boldogságunkhoz.
A szakember december 19-én tartotta sorban a negyedik előadását a Városi Könyvtárban. A Mit akar a férfi? Mit akar a nő? címre keresztelt program még a karácsonyi előtti rohanás ellenére is tömegeket vonzott. S bár túlnyomórészt hölgyek tisztelték meg figyelmükkel a kondorosi előadót, az erősebbik nem tagjai közül is akadtak kíváncsiskodók.
A közel két óra alatt szó esett többek között a női és férfi szerepek változásairól. Véleménye szerint a nők egy kicsit „belebuktak a nagy emancipációba”, hiszen számos területen kell megfelelniük. A többség nyolc órában dolgozik, emellett pedig gyermeket nevel és háztartást vezet. Éppen ezért a mai családmodell csak úgy működőképes, ha mindkét fél egyenlő arányban veszi ki a részét a feladatokból.
– Az élet és a párkapcsolat egy hullámvasút. A lényeg, hogy ne szállj ki, amikor épp lenn vagy – vallja a szakember. Meg kell tanulni, hogy a házasság nem egy küzdelem nélküli állapot, amikor már csak hátra kell dőlni. Vannak mélypontok és magaslatok is, a legfontosabb, hogy dolgozzunk érte. Leginkább egy cserepesvirághoz tudnám hasonlítani. Annak is szüksége van fényre, tápoldatra, és napi szinten gondozni kell. Ugyanígy kell óvni, vigyázni a párkapcsolatunkat is.
Hozzátette, a mai kor egyik lépfenéje, hogy minden tárgyra kidobhatóként, lecserélhetőként tekintünk, s mindezt kapcsolatainkra is kivetítjük. Sokan az első nagyobb konfliktusnál hátraarcot fújnak, és nem a megoldáskeresésben gondolkodnak. Hasonlóan viselkednek a későbbiekben is, aminek gyakran az a vége, hogy magukat sajnálva egyedül maradnak.
Hasonló a helyzet az ún. szingliknél is. A különbség mindössze annyi, hogy ők eleinte tudatosan választják az egyedüllétet. Idővel azonban általában rájönnek, hogy társra vágynak, de ilyenkor már túl késő. Vagy csak nagyon nehezen, vagy egyáltalán nem találják meg a másik felüket.
– Minden nap fel kell tennünk magunkban a kérdést, hogy mit tehetünk a páromért. Ezzel együtt azt is tudnunk kell, hogy a saját boldogságunkért mit tehetünk, hiszen ha adunk magunknak valamit, amitől szép napom lesz, akkor tudok a párom felé is adni. Ha kizsigerelem magam, mert annyit dolgozom, akkor se magamra, se a páromra nem lesz időm – fogalmazta meg a boldog párkapcsolat egyik alapvető szabályát.
Búcsúzóul felolvasta az „Adj időt ajándékba” írását, amelyben az elszalasztott időre, a magunkra, családunkra és barátainkra szánt idő fontosságára hívja fel a figyelmet. Nem csak karácsonykor.
