Hegedűs Éva
Egész évre előre tervez a Csabacsűdiek Baráti Köre Hagyományőrző Egyesület. Még az óév utolsó napjaiban is tüsténkedtek, mégpedig azért, hogy idén mindig házi jellegű kóstolóval tudják megkínálni vendégeiket. A nyolc évvel ezelőtt indult disznóvágás – Varga Lászlótól – ezúttal a Hunyadi utca 1. szám alatt, Paluskáné Udvarhelyi Judit otthonába költözött, aki körül mintegy tucatnyian segédkeztek.
– Egy éve volt utoljára disznóvágás, de még mindig van a tavalyi füstölt kolbászból. Bár különösebben nem foglalkozunk a tartósítással, még soha nem romlott meg. Most is nagyon jó minőségű – támasztja alá tényekkel az eredeti szándékot Czesznak János, a civil szervezet alelnöke. – Ezúttal egy 105 és egy 110 kg-os, apróbb sertéseket vágtunk. Nem mondhatom, hogy nagyon kövérek lettek volna. András Attila gazdaságából származtak, aki gyakorlott állattartónak számít.
Bár a korábbi tradíciókból sokat megtartottak, a modern kor szelleme némileg őket is utolérte. A hagyományos perzselő helyett pl. gázt használtak, a vizet bojlerben melegítették, illetve a kézi daráló helyett mai elektromos nagytestvérét vették elő. A bélmosás is elmaradt, eltekintve sokak nagy kedvencének, a kis gömböc alapanyagától. A legfontosabb elemen ellenben nem változtattak: nem siettek, kapkodtak, hanem hagytak időt a beszélgetésekre és a koccintásokra.
A késő délelőtti órákban már a belső munkálatok folytak. A férfiak húst daráltak, a konyhában pedig egyre nagyobb mennyiség készült el az ebédre szánt töltött káposztából. Közben előkerült a disznóvágások elmaradhatatlan kelléke, a házi pálinka is, ami jól csúszott a reggelire tálalt hagyományos resztelt máj és hagymás vér mellé.
– Édesapám tanított meg mindenre – árulja el Sovány Pál, aki harmadmagával koordinálta a nap eseményeit. – 15 éve egyedül is vállalok disznóvágásokat, mert már mindent meg tudok csinálni. Sajnos azt látom, hogy Csabacsűdön a sertéstenyésztés szinte teljes megszűnt, s a disznóvágások száma is drasztikusan csökkent. Aki vág, az is inkább nagyobb sertéstelepektől veszi meg az alapanyagot, mivel nem éri meg otthon disznót tartani. Drága a takarmány, és a támogatási rendszer is megváltozott – tette hozzá aggodalmasan.
Azzal azonban ő is egyetért, hogy felértékelődött a házi disznótoros. Sokan belátták, hogy minőségi ételt csak minőségi alapanyagokból, adalékmentesen lehet készíteni, ezért keresik ezeket az ízeket.
Esetükben tehát nem csak kettő, hanem három dudás is megfért egy csárdában, ugyanis figyelembe vették egymás véleményét is. Sovány Pál személy szerint a csípősre esküszik, mondván, az igazi tót kolbászt melegen, nyitott szájjal kell enni, annyira tüzes. Ennek ellenére a fűszerekkel ezúttal kicsit óvatosabban bántak, hogy mindenki szája ízének megfeleljenek.
Időközben Jansik Györgyné, a baráti kör elnöke is befutott, aki az esemény miatt egy szilveszteri dekorálást hagyott félbe. Megfigyelt, kérdezősködött, kóstolt, s mindenkihez volt egy-egy kedves szava.
– Gyerekkoromban ilyenkor óriási havazások voltak. Emlékszem, mostuk a belet nagymamámmal, amit nagyon szerettem. Mindig meg kellett hempergetni a hóban, mert úgy tartották, hogy attól lesz igazán jó – nosztalgiázott a kora tavaszra emlékeztető, verőfényes napon.
Hozzátette, bízik benne, hogy a hagyományőrző disznóvágásokkal mások számára is példát mutatnak, s lesznek olyanok, akik nyomdokaikba lépnek.
