Bár Orosz Ivánnak, a közismert írónak, költőnek, lapszerkesztőnek életében hét verseskötete jelent meg, valamennyi kis példányszámban. A teljes gyűjtemény még a nagy könyvtárakban sem hozzáférhető. Ez a tény késztette fiát, Orosz Györgyöt arra, hogy a válogatást jelentessen meg az írásaiból. Igaz, édesapja iránt érzett tiszteletét részben már 2007-ben kifejezte, amikor a ’45 utáni költeményeiből adott ki egy kötetet. A könyvet saját költségén finanszírozta, könyvárusi forgalomba nem került.
Orosz Iván a 1927-től 1944-ig meghatározó szerepet töltött be Szarvas kulturális életében, mint lapszerkesztő, költő, ismeretterjesztő és színielőadások szervezője. Tevékenysége jelentősen hozzájárult a műveltség, az irodalom iránti érdeklődés felkeltéséhez, terjesztéséhez, a művelt polgári réteg erősítéséhez. Neve halála után mégis sokáig a feledésbe merült. Végül dr. Molitorisz Pál helytörténészének akadt a kezébe egy verse, amely nagyon megérintette. Öt éves kutatómunka vette kezdetét. Ennek eredményeként 1999-ben a Szarvasi Krónikában egy fejezetet szentelt az emlékének.
– Ez a kötet ismét egy nagy lépés, amivel szeretnénk őt még inkább visszahozni a köztudatba. Orosz Gyuri próbált válogatni a versek között, de nem sikerült neki. Fel is adta. Megkért, hogy segítsek neki. Bevallom, nekem sem volt könnyű, ahhoz hasonlítanám, mint amikor végleges ítéletet kell mondani valamiről. Bevontam azért ebbe a munkába is Gyuri barátom, aki lektorálta a döntéseimet. Végül mintegy ötszáz versből százharminc maradt – idézte fel az előzményeket.
Rámutatott, a versek mögött világosan és őszintén kirajzolódik Orosz Iván személyisége. Emellett jól tetten érhető Szarvashoz való kötődése is. 1944 őszén ugyanis a szovjetek letartóztatták, és négyévnyi börtönbüntetésre ítélték. Szabadulását követően már nem tért vissza szülővárosába. 1953-ban Bükkszentkeresztre költözött, ahol erdészként és nyugdíjasként élt 1974-ben bekövetkezett haláláig.
– Végigvonul egy honvágyszerű érzés az ekkortájt megjelent versein, éppen ezért úgy gondolom, a kötet leginkább a szarvasiaknak szól. Orosz Gyuri a helyi iskoláknak eljuttat egy tiszteletpéldányt is. Bízunk benne, hogy egy-egy rendezvényen majd előkerülnek a művei, amelyek többsége még a mai napigis aktuális – tette hozzá bizakodóan.
A könyvbemutatóra – a közlekedés nehézségei miatt némi késéssel – megérkezett az ötletgazda is. Orosz György nyugalmazott rendező rendhagyó módon édesapját nem költőként, hanem emberként mutatta be a közönségnek. Jó apaként emlékezett alakjára, aki versbe foglalta gyermekei, unokái érkezését, és a közös kirándulásokat is. Mindig a jóra, szépre, valamint egymás és mások elfogadására tanította. Emellett ő oltotta belé a természet szeretetét, a különböző nézetek élvezetének gyönyörűségét, és a színház iránti érdeklődését is.
Hangsúlyozta, szeretett városától ma sem vár elismerést, díjakat, csupán egyet szeretne: ne felejtsék el Orosz Iván nevét.
