1820 karácsonya után, december 27-én halt meg Tessedik Sámuel (1742-1820). A karácsonyi ünnepkörben kaphatta el azt a tüdőgyulladást, amiből már nem tudott kigyógyulni, és 53 éves szolgálat után az ünnepkört követően elhunyt, emlékezett Tessedik Sámuelre kései utódja, Lázár Zsolt esperes a 198. évfordulón.
Ezek a megemlékezések hagyományosan december 27-én 17 óra 42 perckor kezdődnek az Evangélikus Ótemplomban, és Tessedik szobránál fejeződnek be 16 óra 20 perckor.
– 198 esztendő. Nagyon közeledünk a 200. évfordulóhoz. Ezek a nagyobb évfordulók kicsit felhívják a figyelmünket, hogy vajon felkészültünk-e a következőre, vajon mit mulasztottunk. Tessedikkel kapcsolatosan is sokszor ezt érezzük, elég csak az épített örökségére gondolnunk. Mindazt, amit nekünk örökül hagyott, itt ezt az Ótemplomot, amibe belépve érezzük azt, hogy mennyi mindent kellene még megújítani ebben a templomban, de mennyi mindenre ráférne még a felújítás – célzott a Tessedik-tanya állapotára. – Ha elmegyünk ennek az utcának a végére, és látjuk azt a tanyát, ahol a szorgalmatossági iskolája elkezdődött, akkor összeszorul a szívünk és megfogalmazzuk azt, hogy a 200 éves évfordulóra miként tudunk megállni. Vajon lesznek-e terveink, é lesz-e remény arra, hogy mindazt, amit Tessedik az ő iskolájának elkezdett, azt mi 200 évvel később valamilyen formában tovább tudjuk vinni.
Tessedik az ő életében megmutatta milyen fontos a tanulás. Békés megyében látta, hogy mik az akkori oktatás gyengéi, és ezért ő egy másik irányból közelítette meg a való életben használható gyakorlati tudás átadását, foglalta össze tömören elődje sikeres oktatási modelljét Lázár Zsolt.
A megemlékezők tiszteletüket Tessedik szobrához vonulva fejezték ki, ahol elhelyezték mécseseiket.
