Dr. Dósa Zsuzsa a Cervinus Teátrum művészeti igazgatója rendezi a 2019. év első bemutatóját a Cervinus Teátrumban, Tennessee Williams Macska a forró bádogtetőn című drámáját. A művészeti igazgató-színésznő-rendezővel beszélgettem, aki olyan energiával, olyan csillogó szemmel, olyan szeretettel, olyan lelkesedéssel beszélt a születendő alkotásról, amit ez az írás nem biztos, hogy visszaad.
– A dráma két főszerepe két fiatal színművész jutalomjátéka. Kik játsszák majd?
– Igen, nagyon jól megírt szerepek vannak benne, de nem csak a két főszereplő, hanem a hattagú család minden tagjának szerepe főszerep, még akkor is, ha kevesebbet vannak színpadon. Fantasztikus karakter minden szereplő. Csodálatos a két szülő, a két szülő viszonya egymáshoz, a családhoz és a világhoz. Ott vannak a gyermekek, ott a két fiú, az ő viszonyuk a szülőkhöz, egymáshoz, a feleségeikhez. Brick, a kisebb fiú, Gooper, az elsőszülött. Aztán a két feleség viszonya egymáshoz, az apóshoz, az anyóshoz, a férjeikhez, a sógorukhoz. Margaret, Brick felesége, Mae, Gooper felesége. Mindenkinek mindenkivel van kapcsolata, persze nem mindenki szeret mindenkit, nem mindenki tisztel mindenkit, vannak konfliktusok, mert más a szándék, az indíttatás, mindenki mást akar, és saját hibáit a másikra vetíti ki. De ez a való élet, és ezek még csak az emberi kapcsolatrendszer.
Az apa betegségével ki hogyan birkózik meg, hogyan reagálnak, milyen problémákat tud okozni az örökség, arra hogyan reagálnak, mit csinálnak. Milyen problémát okoz a szerelem, a szexualitás, a pletyka, a hazugságok, mismásolás, az olyan beszélgetések, amelyek nem mondanak semmit (ez el is hangzik). Ezek nem vezetnek sehová. Itt vagyunk a XXI. században és ugyanazok a tabutémák vannak, mint 100-200 éve. A ki nem mondott szavak megmérgezik az ember lelkét, utána a szervezetét is.
Beszélgetni kell egymással, még akkor is, ha ez vitát generál. Időt kell adni a másiknak és magunknak is. Nagyon, nagyon bonyolult, nagyon zseniális a darab, ahogy próbálja feltárni az emberi lét szövevényes pszichológiáját. Ettől végtelen ritka és izgalmas, és nagyon nehéz feladat rendezőnek, színésznek egyaránt, hiszen nem lehet külsőségekből táplálkozni, itt mindenkinek nagyon mélyen magába kell néznie, és a saját, titkos félelmeit, gondjait, életét, tapasztalatát, mindent, ami vele megtörtént az életben, amiről nem beszél, elő kell „bányászni”, hogy színészként segítségére legyen a szerep megformálásában. Ezek az érzelmek meg fogják viselni a színészeket, ezeket az érzelmeket fel kell építeni. Ennek a darabnak nem az a lényege honnan jövünk be, hová érkezünk, hol megyünk ki, hanem az, hogy mit mondok, hogyan mondom, milyen a viszonyom vele? Itt hat titokzatos ember van. Elindul a történet, egy vidám születésnapi partin ünneplik a családfőt, ahol mindenki boldog, mindenki mosolyog. De szép lassan derülnek ki a titkok. Már – már olyan, mint egy krimi, csak itt a gyilkos egy betegség, egy gyilkos kór, és ez a gyilkos generálja a szituációkat. Annyi feszültség van a szereplőkben, hogy ebben az idilli helyzetben robban, feszül egymásnak a ki nem mondott szavak sokasága, a hazugságok felszínre kerülnek, mert kiderülnek a titkok és válik izgalmassá az előadás, a családi krimi, amit fel kell fejteni.
Amiben rettenetesen nagy szerencsém van, az a szereposztás. Az Ármány és szerelmet nézve jöttem rá, nekem minden karakterem megvan, a Macska a forró bádogtőn-re. Régi vágyam volt színpadra vinni, de ebben a drámában nagyon fontos a szereplők külső, belső alkalmassága. Nagyon karakteresek a figurák, nem mindegy melyik szereplőt ki alakítja. Kinézetre, habitusra is tökéletesek a színészeink a dráma eljátszására. Néztem őket a színpadon, és azt éreztem, izzik, szikrázik a színészek között a levegő.
Brick sportoló, ha nem egy izgalmas, sportos igazi pasi áll a színpadon, már nem tudom megoldani a szerepet, akkor nincsen főszereplőm. Aki ráadásul érzékeny lelkű, romantikus, tele hittel, olyan dolgok iránt, mint a tisztelet, a barátság, a szeretet, aki hinni akar a szép mesében, vagyis egy érzékeny, valódi férfi, és ráadásul színészileg is tökéletes a szerepre. Brick szerepében Timkó János.
Ha nincs egy olyan színésznőm, aki egyrészt gyönyörű, másrészt az egyik pillanatban tud kiscica lenni, aki dorombol és tündér, és meg kell menteni, a másikban tud vadmacska lenni, aki karmol, és megvédi az életét és harcol, mert határozott nő. A harmadik percben tud nősténytigris lenni, aki védi a szerelmét. Ha nincs ilyen színésznőm, aki kinézetre is, lelkileg is, színészileg is megfelel, akkor nem rendezem meg. Margaret szerepében Szemerédi Bernadett.
Big Papából árad az erő, mint egy nagy fa, akiről elhiszem, hogy bár megöregedett, de megteremtett egy kis külön világot az erejével, ha nem lenne ilyen Big Papám, akkor meghalt a darab. Big Papa szerepében Nádházy Péter.
Ha nincs egy Big Mamám, aki családanya, de közben virgonc, mert belül gyermek maradt, és semmi más vágya nincsen, mint egyben tartani a családot, aki nagyon okos, és pontosan tudja, mi zajlik körülötte, de képes eljátszani a kissé ostoba nőt, csak, hogy mentse a családot, akkor bajban lennék, de nekünk van. Big Mama szerepében Jónás Gabriella.
Mae, a szép és fiatal családanya megtestesítője, aki imádja a férjét és a gyerekeit, képes akár megaláztatásokat is elviselni, értük. Jó cél érdekében a családja igazáért és jövőjéért küzd, ami gyönyörű dolog, de tud ördögi is lenni, ha a helyzet úgy alakul. Ez a szerep remek színésznőt kíván. Mae szerepében Bardon Ivett.
Gooper, a jó szándékú nagyobbik fiú, akit háttérbe szorítottak a szülei is, és kicsit ezt teszi a felesége is. A szereplő kicsit kívülállónak fogja magát érezni a próbák elején, hiszen új kolléga – a próbafolyamat végére ez a személyes kívülállóság eltűnik majd –, de a szerepbe át tudja menteni, meg tudja őrizni az érzést és remek karakter lesz. Gooper szerepében Szabó Lajos.
Tooker tiszteletes alakját – aki saját önző világát éli – Polák Ferenc személyesíti meg. Baugh doktor szerepében – aki racionális, de nem is várható más tőle – Magyari László bújik majd. Sooky házvezetőnőként pedig Balázs Henriett áll színpadra. Lesznek gyermekszereplők, hiszen Goopernek és Mae-nek öt gyermeke van, a hatodik a pocakban. Négy kislány gyermekszereplő lesz, az ötödik még baba, ő kocsiban, vagy mózeskosárban lesz.
– Te játszottad már Margaret alakját Győrben.
– Az teljesen más rendezés volt, és azt is hozzáteszem, hogy Betti és én nagyon különbözőek vagyunk. Az, hogy valamikor játszottam, nekem abban segít, hogy a véremben van a történet. Talán ezért dolgozott bennem azóta is a történet. Volt időm felfejteni a szálakat, vagyis régóta motoszkál bennem, hogy jó lenne… De most kívülről szeretném rendezni, mert nem szeretném, azt sem, hogy nagyon sok nő legyen benne, de azt sem, hogy nagyon férfiasan rendezzem. Egyenrangú viszonyokat szeretnék a színpadon. Big Mama és Big Papa párosa nem egyenrangú, ott a domináns az apa, a férfi és meghasonul a nő. Az idősebb fiú és felesége esetében megint nem egyenrangú a kapcsolat. Ott a nő a domináns, ő irányít, és a férje hozzá hasonul. És ott van a két ember Brick és Margaret, akik minden szempontból egyenrangúak, ott viszont dúl a vihar.
Azt szeretném megmutatni, hogy az egyenrangúság is nagyon nehéz egy kapcsolatban. Megtartani az önállóságot nehéz mindkét félnek, talán ezért dúl a vihar. Itt van két ember, nagyon erős, nagyon karakteres, két gyönyörű ember, akik illenek egymáshoz, szeretik egymást, és közben a villámok cikáznak közöttük. Hol van az a pont, amikor a villámokat megszelídítik, hol van az, hogy ne villámokat veszítsenek, hanem villámokat nyerjenek. Ez pusztító szerelem. Ritkán találkozik két olyan ember, akik méltó partnerei egymásnak. Az ego mindkét emberben hatalmas, nehéz egymás mellé terelni őket, mert egymással szemben állnak, de én szeretném hinni, hogy nem így van. Szeretném azt hinni, hogy az igazi nagy szerelmet lehet kordában tartani, és egymást segítve működtetni. Ha merik vállalni az egójukat, ha merik fogni egymás kezét, akkor az energia eggyé lesz, és nagyszerű dolgokra lesznek képesek!
– Ezt a hitedet akartam hallani…
– Nagyon nehéz, de nagyon érdekes lesz. A szereplőkkel már próbálunk, és úgy érzem, mindenki bizsereg, mindenki várja, pedig kihívás lesz mindenkinek. Tele vagyunk kíváncsisággal.
– Díszlet, jelmez?
– Nagyon szép lett a díszlet, Nagy Szilvi tervezi. Úgy, ahogy meg van írva. Ideális a környezet, meglesz a hangulata, a könnyedsége, minden ott van a díszletben is, ami kell. Melegséget áraszt a külső, melyet a szereplők töltenek meg majd valósággal.
– Zsuzsa köszönöm a beszélgetést, nagyon izgalmas próbafolyamatot kívánok neked, és a színművészeknek, öröm látni lelkesedésedet!
Galambos Edit
A fotót Babák Zoltán készítette.