Szarvas és Vidéke
A 76 esztendővel korábbi időjáráshoz némileg hasonló – hó, hideg és fagyos szél – fogadta a szarvasi Ótemetőben azokat, akik idén is főhajtással tisztelegtek a II. világháború doni katasztrófa néven elhíresült eseményére, s az ott életüket vesztett magyar katonákra.
Január 12-én, szombaton Szenes János, a Történelmi Emlékút Közalapítvány kuratóriumának elnöke az önkormányzat nevében is üdvözölte az összegyűlteket. Elmondta, hogy a szarvasiak már 26 éve emlékezhetnek Kepenyes Pál alkotásánál, ami azt a pillanatot szimbolizálja, amikor a lélek elhagyja a testet. E napon nem csak Szarvason, hanem Pákozdon, a Doni Kápolnában Budapesten a Farkasréti Nemzeti sírkertben és még számos településen emlékeznek meg a jeles és jeltelen sírokban nyugvókról, eltűntekről – a II. Magyar Hadsereg katonáinak zöméről –, a munkaszolgálatosokról. Negyedmillióan vonultak ki, s majd’ 150 ezer volt a veszteség. A parancsnokok közül Stomm Marcell, Farkas Zoltán, Marcsa Sándor, Vasvári Frigyes, Oszlányi Kornél és Jány Gusztáv neve hangzott el. Az emlékezés részeként Szenes János felolvasta In Cervino monte c. történelmi regényének idevágó részletét, melyben vitéz Laborcfői György tizedesnek és az összes szarvasi katonának emléket állított.
A megemlékezés második részében Lázár Zsolt esperes mondott imát az elesettekért, miután a kegyelet koszorúinak és virágainak elhelyezésével zárult a rendezvény.
Tatai László / Szarvas és Vidéke
