Idén sem engedett az ötszázból a Mozgáskorlátozottak Szarvasi Egyesülete. A szám ezúttal sem makacsságuk fokára, hanem a kisütött fánkok mennyiségére utalt, ami az eltelt évek alatt sem kopott meg. A nagyüzemi méreteket öltött akciónak a szorgos kezek február 14-én veselkedtek neki a Cervinus Teátrum falai között. Igyekezniük kellett, mivel kora délutántól a sütést jelmezes felvonulás és mulatság váltotta fel, aminek keretében mindenki megkóstolhatta a jutalomfalatokat.
– Az a legnagyobb baj, hogy kezdünk már kiöregedni. Attól tartok, hogy az idősebb korosztály néhány év múlva nem fogja bírni – panaszkodik Csicsári Lajosné Ica néni, a csapat egyik mozgatórugója. – Az egyesület tagjainak többsége már betöltötte a 60. életévét, a fiatalok pedig sajnos nem nagyon foglalkoznak már ilyesmivel.
Az okot több tényezőben látja. Tény, hogy a fánkkészítés több órás elfoglaltság, ráadásul a kezet sem kíméli. A tésztát legalább 15-20 percen keresztül kell fakanállal erőteljesen verni, hogy megjelenjenek rajta az első hólyagok. Ica néni szerint ez a művelet a fánkkészítés lelke, s az izzadságcseppeket legfeljebb robotgéppel lehet valamelyest megspórolni. Emellett a sütésre is komoly figyelmet kell fordítani. Viszonylag alacsony hőfokon, részben fedő alatt lesz szakácskönyvbe illően szalagos a fánk, egy kevés spriccelt víz pedig tovább javít a küllemén.
Ica néni azt is elárulta, szerencsére a családban sikerült elhintenie a sütés-főzés szeretetét. Büszkeséggel tölti el, hogy egyik unokája álomszép tortákat készít, aminek legutóbb például egy kétéves gyermek örülhetett.
Dél körül a hat adagból már csak egyetlen várt dagasztásra, a többi csendben pihent a textil alatt. A másik helyiségben négyen birkóztak a falak közé szorult nyárias hőmérséklettel és a tűzhelyekkel, amelyek nem mindig engedelmeskedtek az akaratuknak.
– Most nem sülnek olyan gyorsan, mint máskor – sóhajt fel az egyikük, és várakozóan tekint a még halványsárga finomságra.
A kitartás azonban úgy tűnt, elnyerte méltó jutalmát, s a pillanatnyi csüggedést az olaj sokat sejtető sercegése váltotta fel.
– Várjuk már nagyon a délutánt, mert elég sokan beöltöznek – árulta el Varga Mária, miközben fél szemét folyamatosan a piruló kelt tésztán tartotta. – Most mi is jelmezbe bújunk. Cigánylány leszek, és egy cigányprímás lesz a társam. Kicsit izgulok, hogy fokok kinézni, és tetszik-e majd a közönségnek – teszi hozzá, majd gyorsan fordít egyet a félig kész fánkokon.
Időközben Gombárné Bata Mária, az egyesület elnöke is betoppant, s elismerően tekintett végig a kissé megfáradt csapaton. Mint mondta, hálás azért, hogy mindig számíthat a tagokra, legyen szó munkáról vagy éppen szórakozásról.
Kiemelte, a farsangot egy vidám évindító rendezvénynek szánják, amikor mindenki felhőtlenül szórakozhat. Jó példa erre egyik tagtársuk, aki a közelmúltban kapott térdprotézist, de görbe tükröt mutatva a világnak, hadirokkant jelmezben vonul fel a vendégek előtt.
Mellette volt bohóc, indiai lány, zsákbamacska, és jellegzetes ruhájában és kosárkájával Piroska is megjelent. Marika aggodalma is gyorsan szertefoszlott, hiszen produkciójuk akkora sikert aratott, hogy mindenki táncra percült a teátrum alagsorában kialakított képzeletbeli színpadon.
