Bár kötelező házi feladat nem volt, akadt, aki előrelátóan otthon tekert papírpálcikákkal érkezett a február 19-i klubfoglalkozásra. A Csabacsűdi Nagyközségi Könyvtár már nem először invitálja a gyermek, ill. a felnőtt közönséget kézműveskedni. A Békés Megyei KSZR jóvoltából ötödik alkalommal ismerkedhettek az érdeklődők a papírfonás művészetével, ezúttal is Várai Ildikó közreműködésével.
– Bár a papírfonás egyszerűnek látszik, közel sem az. Autodidakta módon fél év alatt jutottam el odáig, hogy elkészítettem egy kosarat, ezért szerettem volna másokat megkímélni a nehézségektől. Néhányan úgy gondoltuk, hogy létrehozunk egy klubot, ahol mindenki elsajátíthatja a papírfonást. Azt látom ugyanis, hogy az első akadályok után sokan feladják, ami szomorú, mivel csodaszép dolgokat lehet varázsolni ezzel a technikával – avat be a kezdetekbe a Csodaműhely klub megálmodója.
A békéscsabai kreatív sarok három éve működik sikerrel, s időközben már több mint húsz Békés megyei településre is meghívást kaptak. Rendszeresen tartanak gyerekfoglalkozásokat, de a nyugdíjas korosztály is érdeklődve fordul a műfaj felé.
A foglalkozásvezető elmondta, a papírfonást leggyakrabban a szalmával állítják párhuzamba. A módszer valóban nagyon hasonló, de azzal ellentétben a papírral valamivel egyszerűbb bánni. Mindazonáltal megvalósítható dísztárgyak és használati eszközök száma kimeríthetetlen: a népszerű szívecskétől kezdve a papírállatokon, ünnepi dekorációkon keresztül egészen a tárolódobozokig és kosarakig csak a fantázia és a türelem szab határt az alkotásnak.
– A piaci kosaram két éve papírból van, és naponta járok vele bevásárolni. 6-8 kg-ot simán elbír. Amikor telepakolom zöldséggel és krumplival, mindig rácsodálkoznak, hogy papírból van – sorolja tovább a technika gyakorlati előnyeit. – Az elkészült tárgyak ráadásul festhetők, jól alakíthatók, ezért nagyon mutatósak is – teszi még vonzóbbá hobbiját.
Ildikó missziójának tekinti az újrahasznosítást is. Mielőtt bármilyen műanyag vagy papírtárgy a szemetesben landolna, végiggondolja, miként fordíthatná azokat a maga javára. Ha pedig már végképp nem talál nekik új célt, akkor is szelektív gyűjtőedényt használva vesz tőlük végleges búcsút.
A foglalkozásra folyamatosan szállingóztak az érdeklődők. Az első nagy kihívást a papírpálcikák sodrása jelentette, amit senki sem úszhatott meg. A klubdélután vezetője szerint az ezekkel való bíbelődés nélkül valószínűleg lényegesen nagyobb tábora lenne a fonásnak, mivel a kézműveskedők egy részének ehhez sajnos nincs elég kitartása.
– Már barátkoztam ezzel a technikával az interneten, de idő hiányában mindig abbamaradt. Nagyon szeretek kézműveskedni. Huszonéves unokáimmal már fűztem gyöngyöt, idősebb koromban a foltvarrást is megtanultam, most pedig ezzel ismerkedem. Azt szoktam mondani, hogy bárcsak két életem lenne, akkor az egyiket a munka és a család, a másikat ezek a hobbik töltenék ki – osztja meg lelkesedését Bíró Ferencné Marika, aki már egy gyertyatartóval és egy befejezésre váró papírkoszorúval is büszkélkedhet.
A karácsonyt és a Valentin napot követően a résztvevők ezúttal is a jövőre gondoltak. Szívecske helyett a tojásra esett a választások, ami azért is tűnt taktikus lépésnek, mert húsvétig egész biztosan mindenki pontot tehet a feladat végére.
