Február 15-16-án rendezték meg Dél-Afrikában a IV. Horgász Világjátékokat, amelyen a a MOHOSZ részéről négy magyar csapat képviselte Magyarországot. A férfi feeder, a pontyozó, a csónakos pergető mellett a női finomszerelékes csapat is vállalta, hogy a hazai horgászviszonyoktól merőben eltérő feltételek mentén bizonyítsanak.
A női csapat szarvasi tagjának, Deli Ibolyának nagy álma teljesült azzal, hogy női válogatottat erősíthette. A cél érdekében komoly áldozatokat hozott: hónapokon keresztül minden nap hajnal ötkor járt edzésre, és a téli hideg sem riasztotta vissza a horgászattól. Emellett a kétfordulós Magyar Bajnokságon is sikerrel vette az akadályokat, és bekerült a legjobb tíz közé.
– Nem tudtuk, hogy odakinn mire számíthatunk. Utánanéztünk a halfajoknak, a folyónak, és felvettem a kapcsolatot egy helyi horgásszal is, aki folyamatosan tanácsokkal látott el a helyes taktika kiválasztásában. Mégis a helyszínen szembesültünk azzal, hogy az itthoni módszerek és etetőanyagok ott nem működnek – sorolja az időközben felmerült nehézségeket a korábbi kétszeres világbajnok harmadik helyezett sportoló. – Nagyon szokatlan volt az is számomra, hogy élő anyagként csak gilisztát használhattunk, amit etetőanyagként és csaliként is bevetettünk. A helyi ismerősöm javaslatára beszereztem továbbá kígyógilisztákat is, amik az iszapgilisztákhoz hasonlítanak. Utóbb kiderült, hogy nagyon jól tettem, mert az összes harcsát azzal fogtam.
Mint mondja, meglepő módon a verseny nem a célegyenesben, hanem a felkészülést jelentő öt napban dől el. Ez idő alatt ugyanis lehetőségük van a csapatokban feltérképezni a terepet, és egy közös, működőképes taktikát kitalálni.
– A két évvel ezelőtti szolnoki versennyel ellentétben itt nagyon kevés halra kellett horgászni. Ekkor került elő a magyar virtus. Úgy gondolkodtunk, hogyha két óra elteltével nem állunk jól a szektorban, akkor nagyon agresszív etetésbe kezdünk. Egy liter gilisztát bekupakolunk, és bejuttatjuk arra a helyre, ahová a halakat várjuk. Töretlenül hittünk benne, hogy előbb-utóbb megérkezik a nagy hal, ami szerencsére így is lett – emlékszik vissza a sorsdöntő pillanatokra.
Szilvási Szilárd, a női válogatott felkészítőjeként segítette győzelemhez a csapatot. Meggyőződése, hogy a magyar lányok a világ élvonalába tartoznak, s az évek során mind mentálisan, mind fizikálisan megértek arra, hogy a legnagyobb horgásznemzetekkel is felvegyék a versenyt.
– Fontos, hogy a lehető legtöbb terhet vegyük le a lányok válláról, hogy tudjanak pihenni. Szerelünk helyettük szereléket, elkészítjük a csalit azért, hogy a verseny idejére minél fittebbek legyenek. Ennek óriási jelentősége volt a dél-afrikai világbajnokságon, hiszen nagyon kevés halra kellett horgászni. Ibolyának pl. az első nap három darab kapása volt. Mind a hármat megakasztotta és megfogta, ami mondanom se kell, hogy mekkora koncentrációt igényelt. Néhány másodpercen múlik egy-egy kapás. Ha ez nem sikerült volna, Magyarország nem ilyen eredménnyel tér haza – érzékelteti a győzelem jelentőségét a világbajnok és Európa-bajnok horgász.
Ibolya az első nap 3,13 kg-ot fogott, amivel 5. lett a szektorban, a második napon pedig 5,5 kg-mal toronymagasan nyerte meg a szektorát. Egyéniben végül a 7. helyen zárt, húsz helyet javítva két évvel ezelőtti eredményén. Csapatban kiegyensúlyozott versenyzéssel – 40 pontot szerezve – utasították maguk mögé az ezüstérmes olasz és a bronzérmes angol válogatottakat.
A magyar csapat összetétele: Ambrus Tibor MOHOSZ OHSZK Horgászsport Szakszövetségi Iroda irodavezető – csapatvezető, Magyar Gábor szövetségi kapitány, Szákovics Imre másodkapitány, Deli Ibolya, Gyulánszki Nikolett, Kovács Hajnalka, Kulcsár Aranka, Rudnay Csilla, Walter-Barna Diána versenyzők, Barna Szilárd, Kovács János, Olesnyovics Tamás, Szilvási Szilárd segítők voltak.
