Régi álmuk válik valóra azzal, hogy egy, a Nagyváradi Püspökséggel közös határon átnyúló projekt keretében a Szarvasi Arborétum északi területén megvalósul az Odvas Rejtek elnevezésű rendezvényközpont, árulta el dr. Hanyecz Katalin, a Pepi-kert vezetője. Majdnem 300 négyzetméteres alapterületű részben zárt, részben félig nyitott épület, rendezvény- és meditációs tér, ökojátszótér, gyógynövényes–, bibliai és fűszerkert is létesül a beruházáson belül.
Földrajzi elhelyezkedését tekintve a Holt-Köröstől nyugatra, a Szarvasi Arborétum észak-nyugati területén egy észak-déli irányú magaslaton, az úgy nevezett Kovács-halmon zajlik a Tessedik Sámuel Múzeum megelőző feltárása.
Az ásatás színhelyéül szolgáló Kovács-halom kiemelkedő jelentőségű, védett lelőhely. A halomról szóló első írott források 1655-57-ből származnak, hivatalosan csupán 1875-76 környékén említik, mint régészeti lelőhelyet. A terület igen gazdag a leletekben, a kora neolitikumtól kezdődően, egészen a középkorig, árulta el az ásatást vezető Botyánszki Anna régész. Az első ásatások 1875 táján már megindultak, utoljára 2015 őszén Gulyás András régész vezetésével zajlott feltárás a lelőhely északi részén. Akkor késő neolit sírok, településrészlet, és avar kori temetkezések kerültek elő.
– Számítottunk rá, hogy a központi halomtól délre – ahol jelenleg dolgozunk – is számolhatunk késő neolit, hétezer éves megtelepedéssel. Az említett korszakra jellemző, hogy hogy a Kr. e. 5. évezred elején az a jellemző, hogy ekkor elég nagy változások indulnak meg. A helyi középső neolit lakosság és az erdélyi Maros menti közösségek, valamint a közép-balkáni népek együttes kulturális és technikai egymásra hatásából egy új kultúra alakult ki. Ezt Tisza-kultúra néven tartjuk számon a kutatásban -avat be a Tessedik Sámuel Múzeum régésze a történelmi háttérbe.
Mindenképpen érdemes megjegyezni, hogy mind gazdasági, társadalmi és hitvilági tekintetben erős változások kezdődnek, majd a gazdasági fejlődés következtében létrejöttek a központi tell-telepek, s körülöttük különböző nagyságú falvak alakulnak ki – mint az ásatásunk helyszínéül szolgáló terület is –, melyek élelemmel látták el a tellek lakóit. Maga a tell az Arborétum északi határán, a most feltárásba vont területtől északra mintegy háromszáz méternyire volt található. Ezek egyfajta kiegészítői, élelemellátói voltak a tell-telepek lakóinak.
Az ásatás helyszínén egy hétezer éves településrészletet tártak fel. A feltárás egyik legfontosabb lelete egy jobb oldalára zsugorított, 40 év környéki, 160 centiméter magas férfinek a sírja. A vázat feltehetően azután ásták el a telep ezen részébe, miután lakói felhagyták azt. A telephez tartozó környező gödrökből kerámiák, állatcsontdarabok, paticsok kerültek elő.
A kerámiák is változatosak voltak, díszítettek és díszítés nélküliek egyaránt. A díszítetteken belül összesen két darab karcolt díszű töredék került elő. Ezekre az volt a jellemző, de ilyenből csak két töredéket sikerült találni, de ezek voltak azok, amik alapján be lehetett azonosítani, hogy éppen egy hétezer éves település nyomait tárják fel. Az előbbieken túl még rátett, plasztikus ujjbenyomkodásokkal tagolt bordadíszes töredékek is előkerültek még.
– További érdekessége a lelőhelynek az, hogy a gödröktől délre egy üres placcon és öt-hat cölöphelyet sikerült azonosítaniuk, ahol akkoriban paticsafalú ház állhatott. Ettől nyugatra egy olyan objektumot találtunk, amiből több vödörnyi kagyló került elő. Ezeket vélhetően a fehérjetartalma miatt gyűjtötték – folytatta részletekbe menően Botyánszki Anna.
Szarka József régész segített az épület elképzelésében, miszerint nagy méretű, vert falú, masszív oszlopszerkezetes épületek, a pár százéves parasztházakhoz hasonlóak.
– Egy több ezer éves paraszti kultúra elejét fogtuk meg. A ház teljes szerkezetét már valószínűleg nem fogjuk tudni meghatározni, de annak, hogy ott állt az épület arra megfelelő mennyiségű és minőségű bizonyíték került elő – zárta a beszélgetést Szarka József.
