Ellopták az elsős növendékek névsorát tartalmazó könyvet, s a visszajuttatásért cserébe szigorú feltételeket szabtak. Ezzel a megrázó bejelentéssel kezdődött március 12-én az ifjú zenészek avatóünnepsége. Iváncsó József pedagógus gondterhelt arckifejezéssel kísérve osztotta meg a rossz hírt a gyerekekkel, akik ellenben egy percig sem estek kétségbe. Megígérték, hogy a zongorába rejtett lapok valamennyi kérdésére megválaszolnak azért, hogy az ünnepség végén teljes jogú zenészpalántaként távozhassanak.
– Fontos számunkra, hogy legyen egy olyan alkalom a hozzánk beiratkozott tanulók életében, amikor azt érzik, hogy egy közösséghez tartoznak. A zenélés egy nagyon szép, hasznos, bár nem mindig könnyű tevékenység. Ajtókat nyit meg a világ bármely pontja felé, hiszen a zenéléshez nem kell nyelvvizsga – bár nem is árt – a hangok, a hangvilla és a metronóm pedig mindenkinek ugyanazt jelentik. Nem beszélve arról a sok kellemes pillanatról, amit egy családi összejövetelen vagy egy születésnapon egy hangszer előkerülése jelenthet – fordította egy kicsit komolyabbra a szót.
A játék keretét a szolmizációs hangok adták, amelyeket a Chován Kálmán Művészeti Alapiskola növendékei keltettek életre. A skála azonban hiányos volt. Eltűnt a „ti” hang, s csak hosszas keresgélés után került elő. A hangocskát alakító fiú sírva panaszolta, hogy jól helyben hagyták, ráadásként pedig a rá bízott könyvet a gonosztevők magukkal vitték. Nem volt mit tenni, a délután főszereplői előszedték eddig összegyűjtött zeneelméleti tudásukat, s hősiesen felelgettek a zene iránt ugyancsak fogékonynak tűnő rablók kérdéseire.
– Közösségmegtartó, s reméljük, hogy gyermekmegtartó ereje is van egy-egy ilyen rendezvénynek. Bízunk benne, hogy akiket ma ifjú zenészeknek felavatunk, öt éve múlva a búcsúhangversenyükön viszontlátjuk. Nagyon nehéz ennyi elfoglaltság mellett a gyerekeket a művészeti iskolába bevarázsolni. Mindig el szoktam mondani a gyerekeknek, hogy ne hagyják idő előtt abba, mert az első néhány év még döcögősebb, de később megérzik a hangszer szépségét, s megtanulják élvezni saját és mások játékát – beszélt a nehézségekről Brachna Irén igazgatónő.
Hozzátette, azt is tapasztalják, hogy a magas iskola óraszámok és a különóra lehetőségek széles kínálata miatt a zenetanulás egyre inkább háttérbe szorul. Ebben a tanévben két példa is volt arra, hogy a szülő a tanuló leterheltségére hivatkozva függesztették fel a zenetanulást, bízva abban, hogy ezáltal javul a gyermek tanulmányi eredménye. Nem így történt.
Az igazgatónő hangsúlyozta, tanulmányok sora bizonyította már be, hogy a művészetoktatás számos területre kihat, és hozzájárul egy nyitott, befogadó, magas érzelmi intelligenciával rendelkező személyiség kialakulásához.
Az ünnepséget stílszerűen hangszeres műsorszámok kísérték, melynek végén a megjelentek csengetésre lettek figyelmesek. A hang irányából végül egy postás érkezett, aki munkaidőn túl vállalta el egy csomag kézbesítését. A történet végén szerencsére minden a helyére került, hiszen a küldemény az ellopott könyvet rejtette magában.
A megkönnyebbült sóhajt követően Brachna Irén igazgatónő egyenként szólította a 39 zenészpalántát, akiket egy egyedi kottafüzettel és egy bécsi klasszikus zeneszerző ihlette édességgel ajándékoztak meg.
