Hegedűs Éva
A német ellenfél jelentette a legnagyobb veszélyt Fábri Jánosra a legutóbbi, március 5-10. között rendezett Európa-bajnokságon. A 74 éves, masters 4-es korosztályban induló szarvasi erőemelő Győrben viaskodott a súlyokkal, ahol összesítésben végül 500,5 kg-mal nem talált legyőzőre. A szarvasi versenyző erőfölényét bizonyítja az is, hogy a második helyen záró Lüdecke Günter 70 kg-mal maradt le mögötte, míg a bronzéret a svéd Mattila Kari akaszthatta a nyakába, aki 365 kg-ig jutott.
– Mennyire volt nehéz a 13. Eb-i győzelem?
– Nem volt se könnyebb, se nehezebb, mint a korábbiak. Eredetileg hatan indultunk, de az egyikük kiesett. A némettől tartottam a leginkább, mert vele korábban nagy csatákat vívtunk, de klasszikus versenyen még nem találkoztunk. Ez azt jelenti, hogy itt nincs fekvenyomóruha, guggolóruha, felhúzóruha, kizárólag egy térdbandázst használunk. Én ezt tartom az igazi erőemelésnek. Olyannyira magunkra vagyunk utalva, hogy még a térdbandázs felvételénél sem lehet segítséget kérni.
– Mennyire nehezítette meg végül a dolgát?
– Megmondom őszintén, azt hittem, hogy erősebb lesz. 145 kg-mal kezdte guggolásnál, én biztonságból 155 kg-mal. 172 kg volt a korábbi világrekord, én megcsináltam a 173 kg-ot. Nagyon könnyűnek találtam, talán ilyen könnyen még nem is guggoltam. Azután jött a fekvenyomás, amit fájós vállal kellett teljesítenem. Itt is a biztonságra törekedtem. 75 kg-mal kezdtem, utána sikerült a 80 kg-ot, majd a 87,5 kg-ot is teljesítenem. A felhúzásnál ő 170 kg-mal indított, én 230 kg-mal. Felhúztam a 240 kg-ot is, utána pedig nekiveselkedtem a 257,5 kg-nak. Sajnos az nem sikerült, és a vállamat nem akartam tovább terhelni. Nyolc jó gyakorlatom volt, amivel tökéletesen meg voltam elégedve.
– Már évek óta vállproblémákkal küzd, néhány éve emiatt fél éves kényszerszünetet is tartania kellett. Hogy érzi most magát, milyen fizikai állapotban van?
– A vállfájással együtt élek, de Turcsányi Lajos barátom minden verseny előtt összefoltoz. Túléltem az Eb-t, most pedig van ismét két és fél hónapom a június 3-i világbajnokságig. Rá egy hónapra Csíkszeredára utazom egy másik Eb-re, ahol már védőruhában kell bizonyítanom. A taktikám az, hogy a vállra kicsit gyengébben edzek, a guggolásra és a felhúzásra pedig kicsit erősebben, és szerintem így nem lesz gond majd a versenyen sem.
– Mennyire áll Önhöz közel az erőemelésnek ez a klasszikus változata? Az, hogy nem használ védőfelszerelést mindenképp növeli a kockázatot, és teljesítményben is csak kisebbeket lehet álmodni.
– Én azért szeretem, mert övet egyáltalán nem használok. Azoknak rosszabb, akik megszokták az övet. A nem klasszikus versenyen felhúzásnál ugyanabban a ruhában vagyok, mint a klasszikus kontinensviadalon. Így is kevesebb, mint 20 kg-mal előzött meg Győrben az eggyel fiatalabb korosztály győztese. Ő 225 kg-ot húzott, én sérült vállal 240-ig jutottam. 540 kg-ra is képes vagyok, de tudomásul kell vennem, hogy a sérülésem némileg korlátok közé szorít.
– Ha a korábbi Eb eredményeket tekintjük, nem egyszer előfordult, hogy több tíz kg-mal többet teljesített. Mi a fontosabb, a világcsúcs vagy a győzelem?
– Ha a győri versenyből indulunk ki, ott a master 1-es korosztály, vagyis a negyven év fölöttiek 660 kg-on zárták a versenyt. Én húsz évvel ezelőtt ugyanennyivel tartottam a magyar rekordot, csak nem volt pénzem, hogy külföldön is versenyezzek. Ma ezt már megtehetem, köszönhetően állandó támogatómnak, Szebegyinszki Jánosnak. Most úgy gondolkodom, hogy egy világrekordot még megkockáztatok, de a másodikat, harmadikat már nem, mert arra figyelek, hogy megnyerjem a versenyt. Engem csak az érdekel, hogy a Himnuszt nekem játszák.
– Van akkor ezekben a versenyekben mindig némi taktika is?
– Természetesen. Most nagyon jó erőben éreztem magam a guggolásnál, ezért határoztam úgy, hogy megdöntöm a jelenlegi világrekordot. Utána már nem kockáztattam, csak a győzelemre figyeltem.
– Ha rövid mérleget készítünk, a 13 Eb arany mellett ott csillog 6 vb-i győzelem és 16 magyar bajnoki is. Nem tart attól, hogy megszakad ez a sikersorozat?
– Mindig jönnek fiatalok, bármelyik verseny hozhat meglepetést. Persze lehet erős valaki, de azt ott, abban a kilncszer ötven másodpercben is bizonyítania kell. Úgy kell edzeni, hogy a versenyen ki tudjuk hozni magunkból a maximumot. Nálam két-háromszor fordult elő, hogy nem úgy sikerült, ahogy terveztem. De ismerjük a mondást: csak aki dolgozik, az hibázik. Egyébként jó versenyzőtípus vagyok. Most is olyan jókat szundikáltam, a többiek lökdöstek fel (nevet).
– Vagyis nincs megállás?
– Nincs, nincs, nincs. Terveim szerint 10 évig még biztos nem.
