A 171 éve kirobbant forradalomra a Zenepavilonnál emlékeztek a szarvasiak. Az irányt a Szarvasi Hagyományőrző Fúvószenekar indulói mutatták, majd a Szarvasi Férfikórus állt korabeli dalokkal a deszkákra.
Békés megyében először Szarvas szerzett tudomást a pesti forradalmi eseményekről március 16-án, majd ezt követően sorra alakultak a települések bizottmányai is. Ahogy a fővárosi hírek vételét követően az itteni forradalmi események során elhangozhatott: Szarvas város szabad polgárai! megszólítással Babák Mihály polgármester lépett a mikrofonhoz.
– Ez a szabadság szó akkor nagyon a szívünkbe égett. Talán először mondtuk ki akkor, hogy számunkra nagyon fontos a szabadság. Európa nem értette, sokáig nem értette, sőt, ma sem érti, mit jelent a magyarok számára a szabadság, függetlenség, az ország, a haza minden előtt – mondta a város első embere.
Őt a Tessedik Táncegyüttes táncosai és a Cervinus Teátrum három művésze, Timkó János, Szemerédi Bernadett és Ragány Misa ünnepi műsora követte.
A nap szónoka Dankó Béla országgyűlési képviselő volt, aki gondolataiban “a nemzeti lobogók és koszorúk díszletei között a múlt és a jövendő között csapongva” állította párhuzamba a 171 évnyi távolságban levő történéseket.
– Magyarnak lenni, magyarként élni és magyarként küzdeni nem tartozik a könnyű életpályák közé, de nem is választás kérdése. Mi, akik puszta létünket köszönhetjük a Szent István-i keresztény állameszménynek, mindig ott álltunk, ahol veszély fenyegette ezt az értékrendet. Kérdések sokasága között vergődött akkor, és vergődik ma is a kontinens. A választ ezen kérdésekre úgy kaphatjuk meg, ha az akkori állapotokat összevetjük a mai helyzettel. Mindkét korszakot a megerősödő nemzeti identitás és a reformtörekvések túlsúlya emelte ki a ballagó idő egyenletes folyásából, meggyorsítva lépteinket és szívünk verését is – jelentette ki parlamenti képviselőnk.
– Magyarországnak a megmaradáshoz és a továbblépéshez teljes megújulásra, egy új irányra volt szüksége 1848-ban – mint ahogy ma is. Mindenkori döntéseinknek úgy egyéni, mint társadalmi szinten, óriási szerepe volt és van ebben a megújulásban. Nem volt mindegy 1848. március 15-ének reggelén, és nem mindegy ma sem, hogy hogyan láttuk, hogyan látjuk közös sorsunkat, mennyire éreztük magunkénak nemzetünk ügyét és ezekkel együtt képesek voltunk e döntéseket hozni, a döntést tettre fordítani és helyt is állni a tettek mezején.
Akkoriban Petőfi, Vasvári és Jókai mögött nem csak tömegek, de a reformkor fejlődése, társadalmunk újjászületése és tettrekészsége is ott állott. Ma is egy erős és még tovább erősödő Magyarország az, amely végre fel tudta vállalni polgárainak védelmét határokon belül és kívül – fogalmazott Dankó Béla.
Az ünnepi műsort a Himnusz és a Szózat foglalta keretbe.
A koszorúzás után Forschner Rudolf hagyományteremtő célzattal egy rövid beszélgetésre invitálta a szarvasiak egy csoportját, mert mint mondta, az ünnepi megemlékezés számára befejezetlen egy jó, emelkedett lélekkel folytatott beszélgetés nélkül.
