Postafiók
A Rákóczi Szövetség támogatásával az idei tanévben 52 diák vehetett részt tanulmányi kiránduláson a romániai Déva városában. A 9. évfolyamos tanulók és kísérőik három napot tölthettek együtt a dél-erdélyi városban és környékén, az út során megismerve néhányat a magyar történelem nevezetes helyei közül is. Az utazás legfontosabb része azonban a március 15-i megemlékezéseken való részvételünk volt, hiszen a kisebbségben élő magyarság mindig örömmel veszi, ha az anyaországbeliekkel együtt emlékezhet a forradalom és szabadságharc eseményeire, hőseire.
A szerda reggeli 7 órás indulás talán nem esett jól mindenkinek, de a csapat Nagyszalontára érkezve már teljesen éberen szállt le a buszról. A város egyik nevezetességét, a Csonka-toronyban berendezett Arany János Emlékmúzeumot tekintettük meg. A múzeum nemrégiben teljes felújításon esett át, amelynek eredményeképpen modernebb, interaktívabb lett. Ami nem változott, az az igazgató úr lelkes bevezetője a földszinten, az ő humoros előadásmódja a tankönyvből tanultakat csak színesebbé tette. Szalontáról Aradra utaztunk, ahol a Tűzoltó teret körbesétálva kicsit megérezhettük egy másik híres város hangulatát. Utunk Lippa felé vezetett tovább. A sok buszozás után már érett egy kis testmozgás, így hát rövid túra következett. A cél Solymosvár volt, ami még romjaiban is impozáns, a dombtetőről pedig gyönyörű kilátás nyílik a Maros folyó völgyére. A látvány így azokat is kárpótolta, akik felérve pár percig kicsit nehezebben vették a levegőt. Dévát elérve első utunk a ferences rendi kolostorhoz vezetett. Kis delegációnk Csaba testvér távolléte miatt egyik munkatársának adta át a történelmi Magyarország közepét ábrázoló festményt, mely szülői felajánlásként érkezett. Este érkeztünk a dévai Téglás Gábor Elméleti Líceum épületéhez, ahol a vendéglátóink szeretettel és vacsorával fogadtak, mint a régi ismerősöket.
A második nap a környék felfedezéséről szólt. Reggeli után Gyulafehérvárt vettük célba. A Hunyadi János sírját is magába foglaló 1010 éves székesegyházat egy részletes és nagyon informatív idegenvezetés során járhattuk körbe. A hatalmas épület különböző részeinek megtekintése után bepillanthattunk a templomban berendezett Márton Áron emlékszobába is, ahol a diákok és tanárok megismerhették a nevezetes erdélyi katolikus püspök életét, megtekinthették néhány személyes tárgyát is. Egy rövid séta után visszaszálltunk a buszra, hogy Vajdahunyad felé vegyük az irányt. Menet közben egy kis kitérőt is tettünk, meg akartuk keresni az Algyógy település mellett található vízesést. Egy kis tekergés után fel is értünk a hegyre, ahol végül siker koronázta az expedíciót, a sziklafal mentén lezubogó vízről nagyon sok fotó készült, közben pedig elfogyasztottuk a házigazdáink által ebédre készített szendvicseket is. Visszaszállva a buszra már tényleg meg sem álltunk Vajdahunyad váráig. Bár bizonyos részei nem látogathatóak, így is találtunk elég látnivalót és érdekességet a várban. A reneszánsz jegyében készült épületet sok legenda lengi körül, a mi kedvencünk az udvaron ásatott nevezetes kútról szóló történet volt.
A kirándulás utolsó napja egyben nemzeti ünnepünk is volt. Délelőtt még elsétáltunk Déva várához, a felvonóval pedig feljutottunk a domb tetejére is. A ragyogó napsütésben körbejártuk a várat, és gyönyörködtünk egy sort a csodás kilátásban is. Sietnünk kellett azonban, hiszen fél 12-től már részt vettünk a Téglás iskolai ünnepségén, ahol mi is gazdagítottuk a műsort Garai Hajnal (ének) és Mester Dóra (vers) révén. Az ebéd után búcsút vettünk a testvériskolánktól, és miután elhelyeztük a koszorúinkat a szabadságharc hőseinek emlékhelyein, elköszöntünk Dévától és Erdélytől is. Élményekben és tapasztalatokban gazdagodva, közösségben összecsiszolódva érkeztünk meg haza.
Németh Judit
